Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)

Koppány Tibor: Détshy Mihály nyolcvan éves

Zemplén, valamint Heves és Szolnok megyék felügyeletét. Ettől kezdve élete szorosan összefonódott a magyar műemlékvédelemmel, résztvevője és tanúja volt az akkor Európa-szerte egyedülállóan komplex műemlékvédelem születő módszereinek és mindennapi gyakorlatának. Területi felügyelőként, az akkori elvárásnak és kialakult gyakorlatnak megfelelően, a keze alá tartozó megyékben a többi felügyelőhöz hasonlóan hivatali feladatként kutató, tervező és irányító munkát is végzett. Felügyeleti munkájáról az 1950es évek végétől a Hivatal évkönyveiben számolt be, azzal egyidejűleg pedig ugyanott és szakmai folyóiratokban adta közre a helyreállításairól és az azokat megelőző kutatásokról szóló, kisebb-nagyobb tanulmányait. Ekkor kezdte meg azt a levéltári kutatómunkát, amelynek forrásközlés értékű közreadásával a hazai építészet történetéről vallott addigi ismereteket nem egy esetben alapvetően módosította. Détshy Mihály kutatói munkásságának azóta is nagy erénye az a történeti hitelesség, amelyet a saját maga által végzett levéltári kutatás biztosít számára. Cikkei és tanulmányai adatközléseit az adatoknak az első forrásokig történő ellenőrzése jellemzi. Ez tette lehetővé, hogy helyreállító tevékenységét biztos történeti háttérre alapozhatta. Tervezői munkájának eredményei közé elsősorban az ország két legnagyobb várának, az egrinek és a sárospatakinak a helyreállítása, illetve azok mindmáig folytatott munkáinak első szakasza tartozott. Egerben a Föld- és a Tömlöc-bástya, a Hippolit- és a Warkoch-kapu, valamint a Setét-kapu mellett a középkori püspöki palota gondos kutatás utáni helyreállítása őrzi nevét. Sárospatakon a betemetett szárazárok újbóli kiemelése, a külső, kazamatás várfalak és bástyák helyreállítása, a homlokzatok eredeti formáinak visszaállítása dicséri munkásságát. A két várban végzett építész - tervező és művezető munkája önmagában is jelentős eredménye a magyar műemlékvédelemnek. Azokkal egyidejűleg jelentős tanulmányokban adta közre a velük kapcsolatban általa talált levéltári adatokat és az azokból kikövetkeztethető építészettörténeti eredményeket. Az egri várral összefüggésben végzett munkásságát az azokról szóló kisebb-nagyobb írásműveken túlmenően a Heves megye többkötetes műemléki topográfiájába írott történeti és leíró fejezetek örökítik meg. Mind a két várról levéltári kutatáson alapuló építészettörténeti tanulmányok sokaságátjelentette meg, külön foglalkozva az ottani építtetők személyével és az építők, a művészek, a mesterek és a munkások történetével. Kisebb közleményeiben az egri vár toronyóráitól és a sárospataki vár kertjeitől a várak pusztulásáig dolgozta fel az általa feltárt adatokat. Ide vonatkozó munkája közé tartozik a sárospataki vár reneszánsz loggiájának hiteles történetét közreadó tanulmánya, valamint a gyulafehérvári székesegyház Rákóczi-síremlékeinek történetéről szóló. Az utóbbit ottani vonatkozásai miatt a lengyel szakirodalom is megjelentette. Önálló tanulmányt szentelt az építtető Lorántffy Zsuzsannának, Erdély és Patak fejedelemasszonyának. A művészettörténet és azon belül az építészettörténet tudománya sárospataki közreműködése nyomán Détshy Mihályt a Perényiek és a Rákócziak 16-17. századi építési mecenatúrájának krónikásaképpen tartja nyilván. Ennek a munkájának során jelent meg Sárospatak vára és urai címmel annak történetéről szóló első két kötete, a sajtó alatt levő harmadikat pedig nag)' figyelemmel várják az érdeklődők. Eger és Sárospatak történetének és építészetük múltjának feltárása vezette őt a magyarországi várépítészet további emlékei felé. Nevéhez fűződik a középkori Patak vára helyének meghatározása, az addig szinte ismeretlen Szádvár felfedezése, a szerencsi és a tokaji vár történetének megírása, az ónodi vár korai építkezéseiről, vagy a pocsaji Rákóczi-udvarházról szóló tanulmány. Ezek sorát egészítik ki azok a tanulmányai, amelyekben a várakat és kastélyokat építők tevékenységét ismerteti, kezdve Perényi Péter sárospataki mestereitől a 16. századi Joannes Maria Speciecasa és a 17. századi Joannes Landi vag)' Filiberto Lucchese személyéig, magyaror-