Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)

Tímár Árpád: „Utazás sikere”. „Megtekintésre méltó” műalkotások Novák Dániel magyarországi útirajzaiban

vétetve a messze elhangzzó égiháborútól, a 10 parancsolatot nyeri meg népének számára. Helyes a közepett alkalmazott Alamer is, mely egy tribünt képez helyes ízléssel kidolgozott 4 oszlopocskával, felül pedig aranyozott faragvánnyal és sassal. Két teres farostély díszes metszéssel jeleli ki az asszonyi személyek helyét. Leírhatatlan azon benyomás, melyet szül ezen díszes architektúrái műalkotvány a vizsgálónak szívében, s méltán megérdemli, hogy minden műbarát legalább is egyszeri megtekintésre méltassa azt, nehezen találhatván a budapesti összes építvényeken ennél tisztább sztílt, helyesb ízlést s okosabb elrendezést."

52 (11. kép) Nóvák utoljára 1841-ben számolt be nagyobb kirándulásról, hajóval utazott ekkor lefelé a Dunán. Április 17-kén indultak a Galathea nevű gőzössel, s először Dunaföldváron szálltak ki: „Foglalatosságim hosszasb ideig letartóztatván Földvárott, bejártam ezt minden irányban, s közben meglátogatám vidékét is. így például kocsira ülve, egy tiszt barátom kíséretében kirándultam Előszállásra april 23kán; meglátogatandó az oda akkoriban megérkező cisztercei apát urat. [...] minden részeiben megtekinténk a kastélyt, a díszes kis egyházat, amelyben a szónokszék, a keresztelő asztal, s a pompás szövetű mennyezet mindenki figyelmét méltán magára vonja. Helyes ott az angol kert, melyen friss patak kígyóz keresztül s melynek egyik dombja szőlővel beültetve."

53 Ebben az írásában - címének megfelelően - elsősorban gazdasági-technikai létesítményekről számolt be Nóvák: pálinkafőzőkről, serházáról, gőzmalmokról, cukorgyárakról. Részletesen leírta például egy sörgyár berendezését, a gyártás technológiáját, de azért ekkor sem tagadta meg „műbarát" mivoltát, az útjába eső nevezetes építményekről is írt néhány sort. így például hírt adott egy Dunapentelén lévő klasszicista kúriáról is: „Elindulva Duna Földvárról május 17ikén, [...] jó hosszasan tartó kocsizás után Pentelét láttuk fekve előttünk [...] E helységben szemembe ötlött Montbach bárónak mezei deli palotája, amelyet 4 szabadon álló jóniai oszlop porticus díszít, s amelynek kertjét valóban helyes rendezetűnek nevezhetni."

51 Nóvák útleírásai természetesen nem előzmény nélküliek, s a maga korában sem egyedüliek. A bejárt terület sem túl nagy, Pest és Buda környéke, a Duna mente tartozik hozzá, az ország peremvidékén fennmaradt jelentősebb emlékekről, a Felvidék és Erdély műemlékeiről nem írt. Mégis, ha szerény mértékben is, de tulajdoníthatunk ezeknek az írásoknak némi forrásértéket is: sokszor igen hasznos információkat közölnek ugyanis egy-egy

7 épület, rom, kert vagy temető akkori állapotáról, többnyire persze a pusztulás akkori mértékéről. Jóval nagyobb az írások dokumentum értéke. Jól dokumentálják például azt az egyre élénkebbé váló érdeklődést, amely a korabeli sajtó és a közönség részéről a történeti-művészeti emlékek felé irányult. Ez Nóvák esetében az antik romoktól a középkor és a török idők maradványain át saját koráig terjed. Nem érdektelen az sem, hogy Nóvák a kortárs építészet - sőt Ferenczy István esztergomi szobra esetében a kortárs magyar szobrászat teljesítményét is méltányolja. A legjelentéktelenebb major, vendégfogadó esetében is megemlíti, hogy „helyes ízléssel", „helyes sztílben" van megépítve. Az pedig külön érdeme, hogy a legkisebb „mezei palotánál", falusi kúriánál is megemlíti a rendezett kertet, parkot, ha talál ilyet. Az érdeklődést kielégítő ismeretközlést, a népszerűsítést Nóvák tudatosan vállalt programként űzte: „Alig lehet valaki, kinek szívében honjának megismertetése rendkívüli örömet nem szülne, tudván, hogy ő azon tárgyakat, melyeket eddigelé nem ismert, de talán nem is ismerhetett, most már élő szemekkel, ha kívánja, megtekintheti; minél fogva ezen kevéssel akarunk kedveskedni a tisztelt közönségnek."

55 Nóvák írásai emellett arról is tanúságot tesznek, hogy hol tartott a művészettörténeti szaknyelv fejlődése ebben az időben. A műemlékek leírásához, történeti el-