Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)

Haris Andrea: A pápai Griff, egy városi fogadó a 19. század elején

11. kép. A pápai Fő tér a Griff-fogadóval 1910 körül kor természetesen vendéglátó barátjaik álltak kitárt karokkal és keblekkel, hog)' ha le találnának pottyanni, védő ölükbe hulljanak."

11 Színházi társulatok szereplése idején állandó széksorokat állítottak be a terembe, míg a báli szezon alatt csak padok voltak a falak mentén. Széksorokat készítetett Abday Sándor direktor is 1835-ben: „E lapok 92-dik számában állítja S. L. úr, hog)

7 m. gr. Esterházy Károly úr a' griff táncztermet czélirányos ülő-helyekkel szinteremmé készítette. Azonban tudtunkra a' fokonként emelkedő ülőhelyeket Abday Sándor úr saját költségén csináltatta, s így abban a' mélt. grónak csak azon része lehetett, hogy ezt megengedé. Egyebet azonban semmit se látunk, mi a' táncztermet állandóbb időre szinteremmé változtatta volna."

1-' Az. 1860-as évek végén a Griff-fogadót tovább bővítették. Minden bizonnyal az egyre növekvő számú bálok és nagyobb létszámú közönség helyigényét a már meglévő terek nem tudták kielégíteni. A fogadóhoz csatolták és átépítették a Fő tér felé szomszédos épületet (N. 68.). A Fő téri traktus'

1 mögött eg)' nagyméretű, íves lépcsőházat'

1 alakítottak ki, amellyel „korszerűbb" és közvetlenebb megközelítést biztosítottak a nagyteremnek. A Griffhez ekkor hozzácsatolt épület új udvari emeleti szárnya funkcionálisan a nagyteremhez kacsolódott. A 20. század közepén

1

' pedig az ún. Kapuszín 18. század végéről származó földszinti és emeleti boltozott terei váltak részeivé a Griff tömbnek. (11. kép) Az 1980-as évek második felétől kezdve a pápai városi lakóházak kutatásával párhuzamosan megpróbáltam a hozzájuk fellelhető levéltári anyagot átnézni és helyszíni munkámhoz hasznosítani. A téli napok álmosító délelőttjein, a levéltár mindig hűvös és sötét olvasótermében, a mellettem vagy a szemben lévő széken Détshy Mihály olvasgatott. Időnként kávétablettát kínálva fordult felém és szánakozva nézte a főként 18. század végi, 19. század eleji papírjaimat és tért vissza saját, 16-17. századi irataihoz. Nem gondoltam, hog)' pápai kutatásaimhoz egyszer Détshy Mihály munkája révén ismertté vált levéltári anyag adja a „megoldást", de ezt az Esterházyak cseklészi levéltárában fennmaradt 1829-es pápai uradalmi épületek összeírásai megcáfolták. E levéltári anyag kapcsolja Détshy Mihályhoz e saját kutatásaitól időben és térben távolálló pápai épületegyüttest és ezért ajánlom írásomat Neki a további levéltári délelőttök reményében, a köszöntésére készülő kötetbe.