Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)
Komárik Dénes: A 18. századi Pest szobrászairól, kőfaragóiról
4. Néhány következtetés Az eddigi kutatási eredmények szemelvényei is lehetővé tesznek néhány - részben bizonyára csak feltételes - következtetést, melyek előrevetítik azokat a lehetőségeket, amelyek a sokkal szélesebb körű vizsgálódás nyomán nyílnak meg majd előttünk. Lássunk először néhányat az iménti két kimutatásra alapozhatókból. A pesti kőműves és kőfaragócéh 1685-ös, majd 1730-ban megerősített privilégiumának statútumai szerint egyszerre csak négy építőmester és két kőfaragómester működhetett. Ezt kezdetben úgy-ahogy megtartották, de a létszám felemelése érdekében elég gyakran történtek kísérletek a század folyamán, úgy hogy az 1777ben kiadott új céhlevél ilyen megszorításokat már nem tartalmazott. 73 Bár Schneider Róbert 1912-es jegyzéke, 71 valamint az 1920-as években megindult kutatás sok, ilyen értelemben hasznosítható adatot hozott napvilágra, teljességről nincs szó, nem utolsósorban számos halálozási adat ismerete híján, melyek az egy időben működő mesterek számát minden időmetszetben hozzáférhetővé tennék. Ehhez az 1771-1781 közötti évek kimutatásai, kiegészítve az 1784-es adóösszeírással, értékes adatokat szolgáltatnak. Kivált ha figyelembe vesszük, hogy Schneider említett jegyzéke az 1764-1819 közti mesterfelvételeket a megfelelő mesterkönyv hiánya miatt nem közölhette, s így e korszakból csupán a kutatásoknak az egyes mesterekre vonatkozóan esetlegesen előkerült adatait ismerjük. Mindezek azonban, valamint az egyéb, e kimutatásból elérhető ismeretek alapvető célkitűzésünk szempontjából elsődlegesen nem jönnek számításba, de közvetve még számos tanulsággal lehetnek segítségünkre. A szobrászoknál úgy látszik a század elején 1740-ig (Jesper felvételéig) Pesten egyszerre egy mester működött, 1714-től a valószínűleg 1733 és 1740 közt valamikor elhunyt Rieder András, majd 1733-tól Gundrich Károly Ferenc személyében. 1740-től 1762-ig (Inzam János felvételéig) eddigi forrásaink szerint 75 egyszerre két mesterrel kell számolnunk: Gundrich Károllyal és Jesper Ferdinánddal, majd Gundrich 1747-ben bekövetkezett halála után Jesperrel és Hebenstreit Józseffel, Jesper 1749 májusában történt elhalálozása után pedig Hebenstreit mellett az 1752. január 24-én polgárjogot szerző Schnabell Józseffel. E kettős 1762-ben Inzam Jánossal hármassá, majd 1763-ban Henschel Ferenccel négyessé bővül, s az 1771-es kimutatás már öt szobrászt tart nyilván. - Itt azonban számot kell adnunk arról, hogy Taller József pesti szobrász nem is jelentéktelen működéséről már 1747-től tudomásunk van, csak a pesti szobrász-struktúrába illeszkedésének módja nem világos még előttünk. Ha vele is számolnunk kell az áttekintésben, a fenti táblázat másként alakul. Ezt azonban egyelőre függőben kell hagynunk. Tallért reguláris pesti szobrászként először Sikóssy László 1918-as írása tartja számon, éspedig 1774-ben. 711 Ezt az adatot - Tallerre vonatkozó egyéb ismereteink birtokában - helytállónak tekinthetjük. Problematikus viszont, hogy Siklóssy 1774ben összesen öt pesti szobrászról tud csak, míg kimutatásunkban ekkor nyolc szobrász szerepel. Ennek megoldásával azonban az ugyan igényes, ellenőrizhető tételeiben helytálló, de alapjában véve népszerűsítő igényű tárca alapján nem célszerű foglalkozni. Ez megbízhatóbban végezhető majd el az alapjául szolgáló iratanyagra támaszkodva. 77 Feltétlenül szót érdemel, hogy az 1774-ben mutatkozó nyolcas szobrász-létszám nem egyedülálló, hanem - később kilencre emelkedve - egy nyolcéves, 1772-től 1779-ig tartó időszakra jellemző. 7 " Előtte ez a szám legfeljebb öt, utána - még 1784-ben, az adókimutatásban is - csak három. Magyarázata, értelmezése a további kutatástól várható.
