Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)
Komárik Dénes: A 18. századi Pest szobrászairól, kőfaragóiról
Mindezek alapján felmerül az a kérdés, milyen szobrászmunka volt az, amit a protestáló szobrászok a kőfaragómestereknél sérelmeztek. Ha ezt nemcsak Conti, hanem a szobrásszá soha nem emelkedett Mayer János Mihály is meg tudta csinálni, akkor aligha lehetett szó olyasmiről, amivel Conti kiemelkedő szobrász-oeuvrejét, ha mégoly szerény bizonyító erővel is, alá lehetne támasztani. Bár tételesen bizonyítani nem tudom, nézetem szerint itt csak olyan, igen szerény szobrászi munkákról vitatkozhattak, melyek a kőfaragók építészethez kapcsolódó tevékenységéhez álltak közel. Vagyis a díszítőszobrászat elemi változatairól, esetleg grófi, nemesi címerek faragásáról, mely utóbbiakról is tudjuk, hog)' szobrászi munkának számítottak, s a továbbiakban fogunk is ilyenek szobrász által való készítésére példát látni. Végül, ha a tanács ezektől a kőfaragómestereket most eltiltotta, hogyan lehetséges, hogy Continál ezt követően egy ennél lényegesen magasabb színtű szobrásztevékenység bontakozott ki és virult évtizedekig? Bár megengedem, hog)' egy tilalom létéből nem kell feltétlenül annak érvényesülésére is következtetnünk, de azért ez az egész furcsa, mert mégis csak az a valószínűbb. Mint ahogy - egyebek mellett az is furcsa, hogy a pálos templom szószékének, az egyik legkiválóbb magyarországi barokk szószéknek fafaragású figurális díszét - annak egészét vagy csak jelentős részét - egy kőfaragómesternek tulajdonítja már régen a hazai szakirodalom.1 E bevezetéshez még annyit, hogy Aggházy Mária Conti-koncepcióját nem régen Jernyei Kiss János tette stíluskritikai szempontból alapos vizsgálódás tárgyává. 22 E sorok szerzője azonban a továbbiakban nem ezt az utat kívánja járni, hanem az írásos források egy csoportjának feltárását tekinti feladatának. Nevezetesen a Pest városának 18. századi levéltárában fennmaradt, szempontunkból jelentőséggel bíró iratanyag felszínre hozását és értelmezését. Ez a munka a maga teljes terjedelmében természetesen egyetlen kutató (jelen esetben személyem) fáradozásával aligha végezhető el. De - túl azon, hogy elindításával bizonyára máris fogunk a korszak egészére vonatkozóan is hasznosítható ismeretek birtokába jutni - lesz, amit folytatni lehet. Mint ahogyan ez az egész is csak szerény módon való folytatása annak, amit a múlt század húszas éveiben elsősorban Schoen Arnold és Révhelyi Elemér úttörő módon elkezdett. A szándékolt kutatás hármas irányulása a következő: Conti Lipót Antal és Hebenstreit József élete és munkássága; a kellő háttérnek - bizonyára célkitűzésünk szempontjából közvetlenül is hasznosítható konkrétumokat sem nélkülöző - kimunkálása érdekében a 18. századi pesti szobrászok és kőfaragómesterek életének és munkásságának bizonyos mértékű feltárása (túl azon, ami a szakirodalomban már rendelkezésünkre áll); végül a pesti céhes kőfaragó-világ és az ahhoz bizonyos mértékig hasonló szobrász-világ átfogó struktúráját megvilágító adatok feltárása. Ez utóbbit nem utolsó sorban azért is, hog)' megbízhatóbban lássuk, szobrász-kőfaragó relációban mi lehetséges, mi nem. E nag)' munka egészen biztosan felszínre fog hozni számos, problémánk megvilágításában szerepet nem játszó adatot is, ami viszont a század általános művészettörténete, benne az építészet története számára lesz hasznos. 1. Hupf fózsef kőfaragómester „ Universal Hand ProthocolV'-ja Hupf József (1746 k.-1790. január 25.) pesti kőfaragómester hagyatéki aktái között"' fennmaradt egy a maga nemében unikumnak számító számadáskönyv, melyet céhes mesterré válásától (1776) kezdve élete végéig vezetett, és amely mind Pest építészettörténetére, mind - mint látni fogjuk - szobrászatára vonatkozólag számos hasznos adatot tartalmaz. Hupf személyére és az általa „Universal Hand
