Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)

Komárik Dénes: A 18. századi Pest szobrászairól, kőfaragóiról

ProthocoH"-nak

2

' nevezett számadáskönyvre, valamint az azt magába foglaló hagyatéki anyagra Moess Alfréd 1968-ban megjelent írása hívta fel a figyelmet.

1

" Forrásértékű közléseit a korszak építészettörténetével foglalkozó kutatók azóta folyamatosan fel is használják. S bár a szerző megemlíti, hogy Hupf működése során 1780-tól haláláig tartós kapcsolatban állott Hebenstreit József szobrásszal, neki leginkább követ, vagyis nem kész kőfaragómunkát, szállítva,

26 a korszak szobrászatával foglalkozó kutatók - tudtommal - nem nyújtották ki kezüket a Moess-tanulmányban részletesebben nem említett, de a számadáskönyvben mind Hebenstreitre, mind - legalább feltételezhetően - más szobrászokra vonatkozóan fellelhető adatokért. Pedig, mint kiderül, a két Hebenstreiten kívül szerepel Hentschel, Jesper, Salm, Thaller szobrász, valamint megnevezés nélkül ez utóbbinak ugyancsak szobrász mostohafia. Az Hebenstreiteket kivéve Hupf e feljegyzésekben a felsoroltak keresztnevét nem tüntette fel. A két Hebenstreitre vonatkozó adatok a róluk szóló részben fognak szerepelni, a többieket illetőek itt következnek. Hentschel Ferencnek 1778-ban három tételt szállított.

27 Négy darab azonos méretű durva (megmunkálatlan) követ, egyenként 126,4 x 55,27 x 47,37 cm méretben, összesen 16 forint 48 krajcárért; egy darab 158 cm magas követ egy Szent Vendel szoborhoz 12 forintért; egy darab követ egy sírkőhöz készítendő Krisztus alakhoz 1 forint 15 krajcárért. - A porosz-sziléziai Warttából származó Hentschelről tudjuk, hogy 1763. március 16-án nyert pesti polgárjogot szobrászként. 1774ben nála volt kondícióban a polgárjogért hiába folyamodó Griessler György.

28 Jesper szobrász 1778 óta tartozott Hupfnak 2 forint 30 krajcárral, de az ezt megörökítő 1788 körüli adós lista nem tartalmaz további részleteket.

2

'' - Személyéről semmi közelebbit nem tudunk. Valószínűleg fia vagy rokona volt annak az 1749ben elhunyt Jesper Ferdinándnak, aki 1745-ben Gundrich Károllyal közösen tiltakozott a kőfaragók szobrász tevékenysége ellen stb.

30 Salm Lipótnak, akit feljegyzéseiben Hupf óbudai szobrászként említ, 1785-ben kétszer is szállít, mindkét esetben címerfaragáshoz szükséges követ. Először gróf Nitzky Kristóf helytartósági elnök számára készítendő címerhez 10 forint 40 krajcár értékben, másodszor Brunswick grófnak a Vámegyedben lévő palotájára elhelyezendő címerhez 25 forint 12 krajcár értékben. Az előbbi a grófnak az időben birtokába jutott krisztinavárosi ún. Tábornok rét déli részén, parkosított környezetben épülő villájára kerülhetett, mely együttest aztán Nitzky-kertnek neveztek, majd később Horváth-kertként vált ismertté.

11 A másik címer helye a Brunswick család 1784-ben szerzett, és akkoriban kiépülő, ma már nem létező, Tárnok utcai emeletes házán lehetett.

32 A Nitzky, illetve a Brunswick címerhez szállított kőanyag árában mutatkozó jelentős különbség is elárulja, hogy az egyik egy villához, a másik egy jelentős városi palotához készült. - A bécsi születésű, 1791. szeptember 24én Pesten szobrászként polgárjogot szerző," majd ugyanitt 1817-ben elhunyt mester életét és működését illetően némiképp tájékozottak vagyunk.

14 Ezek gyarapodnak most a Hupfnál talált adatokkal. Taller József személyét az irodalomban először Siklóssy László említette 1918-ban (csupán vezetéknevét ismerve),

3

"' majd 1958-ban Pest megye topográfiája,

3

'

1 1959-ben pedig Aggházy Mária

37 szólt róla, teljes névvel, az alsónémedi r. k. plébánia templom számára 1747 és 1752 között készített szobrairól - igaz, egymással nem teljesen megegyezően - nyújtva tájékoztatást. Aztán Guzsik Tamás a pesti szervita templom egykori, mára elenyészett, 1755-ben készült Szent Tekla oltárának szobrairól tudósít, melyeket részben ő, részben Hebenstreit József készített.

3

* Róla Hupfnál csak életrajzi vonatkozásban hasznosítható megjegyzést találunk. Az egyik szállítási tételnél 1788-ban azt írja, hogy annak költsége „az elhunyt Thaller szobrász mostohafiának, ki szintén szobrász" az adóssága.

3

" Ebből nagy valószínűséggel következik, hogy