Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)

Badál Ede: A ciszterciek 18. századi zirci rezidenciái

várva ülhettek. További másfél évtized múlva, 1762 május végén 30 forintért épített az asztalos olvasóállványt az ebédlőben, az étkezés alkalmával felolvasó szerzetes számára. A monostor keleti oldalán volt az emeleten a könyvtárszoba, mellette a gyógyszertár, s 1750-ben itt a földszinten találtak helyet - átalakítás útján - a káptalanteremnek is. Végeredményben - az 1763. évi hivatalos vármegyei összeírás szerint - az emeleten tizennégy szoba volt a szerzetesek, két szoba az apát s ugyancsak két szoba a vendégek részére, továbbá egy kamra, egy ruhatár és a már említett könyvtárszoba, mellette a gyógyszertárral. A földszinten a tizennyolc személyes ebédlőn és a káptalantermen kívül öt szerzetesi szobát lehetett találni, valamint a társalgót és a konyhát, de a klauzúrán kívül - a monostor első ajtajánál - még két vendégszobát és egy kamrát is. Az egész épület nagy, boltozatos pincével volt alápincézve. A monostor folyosóit eredetileg téglával borították, s így a téglapor meglehetősen bepiszkította a szerzetesek ruháit. Ennek kiküszöbölésére 1759-ben a földszinti folyosókat kikövezték, aztán 1760 december közepére az emeleti, hálóterem előtti folyosó is kőpadozatot kapott. Újabb egy év múlva, 1761 december végén 400 forintos költséggel két kézmosó medencét állították fel tatai vörös márványból a monostorban, egyiket a földszinti folyosón, a másikat a sekrestyében. A beköltözést követő évben, 1734-ben a zirci ciszterciek meghívták a heinrichaui apátot, jöjjön el, osztozzék új monostoruk birtokbavétele fölötti örömükben. Wiesner Gellért apát májusban a heinrichaui alperjel kíséretében meg is látogatta őket. S hogy az új épület ne legyen kitéve védtelenül mindenféle bepiszkolódásnak és rongálódásnak, mindjárt kijelölte, milyen távolságban kerítsék azt körül. A monostor előtti terep végleges rendezésére azonban csak két, sőt három évtized múlva került sor. 1755-ben ugyanis - az akkor immár tizenhét szerzetesnek és az első zirci novíciusnak otthont adó - épület elé olyan kőfalat húztak kerítés gyanánt, amelyet később majd tetővel lehessen befedni A konvent nagyobb kertjének kőfalán a következő évben, 1756-ban is dolgoztak, június végére tudták ott a munkálatokat befejezni. A monostor elé pedig később - mintegy oldalszárnyakkal körülvéve azt 1765-ben és 1766-ban gazdasági épületekel emeltek, erre ugyanis az épület homlokzata előtti teret lezáró, keresztirányban vezetett fal alkalmasnak bizonyult. Ám nemcsak a monostor előtti térség várt rendezésre 1734-ben, bent a konventkertet sem alakították ki még akkor. Erre 1737-ben került sor azzal, hogy a monostor keleti oldalán bekerítettek bizonyos darabot - ahová az épület magas alépítménye miatt falépcsőn kellett lemenni - , hogy heinrichaui példára, minden szerzetesnek legyen külön kis kertje. Húsz év múlva, 1758-ban az említett falépcsőt meg kellett új tani, s ez alkalommal kőből kis kamrát is építettek a konventkertben pihenésre, társalgásra. Az ottani régi, 13. századi kutat a törmelékektől megtisztították, rendbe hozták, de új kutat is ástak ekkor, 1758-ban. A templom mögött 1742-ben épített virágház elhelyezése ugyanis nem bizonyult jónak, márpedig a templom részére mindig kellett friss virág. A nagyobb kertet, amelyet 1756-ban kerítettek be, óriási tereprendezési, talaj-kiegyenlítési munkával a monostortól délre alakították ki, s itt nemsokára melegágyat létesítettek a konyhai növények számára. Az elmondottakhoz tartozik, hogy a század utolsó negyedében a vízvezeték kérdését is megoldották. Többféle próbálkozást követően fából készült csöveken hozták messzebbről a vizet a monostorhoz, ahol aztán égetett cserépcsöveken át vezették el a konyhába, kertbe, az egyes vízfogyasztási helyekre. Az 1733-as beköltözés után a monostort több részletben építették, alakították tovább a zirci ciszterciek. Már 1758-ban fölmerült a monostor bővítésének gondolata a konventkert felé, hiszen létszámuk a növendékekkel együtt akkor immár megközelítette a húsz főt. Az apát rendelkezésére hozzá is fogtak az új szárny épí-