Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)
László Csaba: A szerencsi vár és inventáriumai
18 Az északi fal melleit látható boltozat maradvány az egykori, inventáriumokban említett árnyékszék maradványa. Hasonló figyelhető meg az északi, ugancsak lebontott torony nyugati oldalán. Előbbi helyen a falazott aknát is feltártuk. 19 A Pál részén lévő úr házában, a nyugati szárnyban is volt egy fából készült „rekesztés". Az ily módon leválasztott egyik térben mindkét esetben árnyékszék volt a hálóháznak tekintett részen. A másik térrészben volt az általában kívülről fűtött kályha. A kályha 1635-ben tarka mázas, 1643-ban új zöldmázas, majd 1648-ban sárga mázas, pártázat nélkül. Az ásatás során előkerült kályhacsempék feldolgozását ld. Gyuricza Anna: Reneszánsz kályhacsempék Északkelet-Magyarországról. Miskolc, 1992. 20 A szoba déli falának vonala nem esett egybe a Némethy-féle déli homlokzat vonalával. A visszaugrásban volt az úr házának az árnyékszéke. A mai sarokszoba a 18-19. században épült. 21 Egyértelmű, hogy a Détshy közölte jegyzékben már szerepel. Ugyanakkor a második keleti traktus falának nekiépített, vagyis az első koncepcióban nem akarták felépíteni. Erre utal az is, hogy a mosóház egyetlen, keletre néző ablakára szinte rátapad a tornyocska északi fala. 22 A megvalósult lépcsőrekonstrukció a falazott ívekre utal de a kutatási megfigyelések ezt nem egyértelműsítették. 23 Utóbbi azzal is magyarázható, hogy a mindhárom, 1635-48. közötti inventarium felvételénél ugyanazon Gyarmati György működött közre. 24 Erre utal, hogy az 1632-es leltárban a nagy boltban egy „oltárhoz valo tarka kép"-et, a kápolnában pedig 1635-ben hordókat, dagasztó széket, gerendákat tároltak. 25 Megemlítjük, hogy a műemléki helyreállítás során mintegy 1.000 db. másodlagos helyzetű faragott követ emeltünk ki a befalazásokból, ráfalazásokból. A belső vár egyik legjelentősebb átépítése során szinte mindegyik kő nyíláskeretet kiemeltek a helyéről. Nagyméretű ácstokos ablakszerkezetekkel nyitották meg kifelé is a falakat. Az 1701-es inventáriumban szereplő új palotát a nyugati szárny déli felére - 1699-ben még állt a délnyugati sarokban lévő lépcső és előtte a nyugati torony - lokalizálva a 17. század végére tehetjük ezt az átalakítási periódust. Az udvari falakat ekkor emelték a külső falkorona magasságára. A kőanyag nagyobb részét ebből a felfalazásból és az ácslokos ablakok környezetéből emeltük ki. A kőkeretfészkek, lenyomatok, illetve maguk a kövek vizsgálata után több tucat faragott ablak és ajtókeretet sikerült rekonstruálni majd kiegészítés után eredeti helyükre visszahelyezni. 26 A leírások az ecetes ház, kápolna, kis bolt környezetében írták le a fürdőházat. Egyértelmű, hog) az ecetes ház és a kápolna egymás mellett vannak, hiszen pitvaruk is közös. Érthetetlennek tűnik, ha így volt, az összeírok miért mentek át a vár másik oldalára majd tértek vissza a kápolnához. Hasonkiképpen nem tudjuk feloldani az 1632-es és 1650-es inventáriumok földszinti leírása közötti ellentétet. 27 Rövid dolgozatunkban az inventáriumokat a helyiségek azonosítására használtuk. Ezért nem tértünk ki arra, milyen volt a helyiségek kutatás előtti, közbeni képe, állapota. Pontosnak tarjuk azonban felhívni az épületek történetével foglalkozók figyelmét arra, hogy pusztán a történeti források elemzése könnyen tévútakra vezetheti a kutatót. A mai alaprajzból kiinduló vizsgálat nem tudja értelmezni az inventáriumok adatait, hiszen az eredeti nyílások számát, a válaszfalak helyéi etc. csak az épület alapos régészeti kutatásával lehet meghatározni. Ezért is tartjuk rendkívül fontosnak a történettudomány bármely területével foglalkozók közötti párbeszédet. Nem kívántuk most feldolgozni a vár kutatástörténetét, épitéstörténetét, miként a kőanyag, a falazatok vizsgálata alapján elkülöníthető négy reneszánsz építési periódus, szakasz elemzése sem volt tárgya munkánknak.
