Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)
Galavics Géza: Estrházy László tézislapján (1860) – egy főrangú család múlt és jövőképe
pit, oszlopon, minden nép aitatos böcsüllésére ki tétettük." Esterházy Pál szoborállításai közül oly fontosnak tartotta ezt a szobrot, hogy udvari rézmetszőjével, Matthias Greischerrel külön rézmetszetet is csináltatott róla. (13. kép) A metszetről ugyan nem maradt fenn levonat, de a fraknói várban megőrizték az eredeti rézlemezt. 2 ' 1 Erről tudjuk, hogy a balusztráddal körülvett, négy lépcsős talapzatra állított szobor a zágrábi tézislapon ábrázolt két bécsi szoboremlék, az Am Hofon álló Immaculata és a Grabenre készült, Gnadenstuhlt formázó Szentháromság szobortípus egyesítéséből született. Az oszlop tetejét Szentháromság-szobor díszíti, de a szobor tövébe odaállították a kígyófején tapodó Mária Immaculata-szobrát is. A négy küzdő angyal pedig a szobornak azon a szintjén kapott helyet, amely - mint valamennyi Esterházy Pál által állíttatott szobor és oltár esetében - az Esterházy családi címert is hordozza. Esterházy Pál a kismartoni kastély elé állított szoborral egyszerre hódol Szűz Máriának, akinek lábaihoz helyezte a szobron az Esterházy címert, és a Szentháromságnak, amelynek - mint a szobor feliratában leírta - „legalázatosabb és örökös vazallusa" (humillimus ac perpetuus vasallus). A szobor, amely ma már nem áll, 1687 után készült, mert Esterházy Pál már hercegi címével szerepel a szoborfeliraton. Ezt az általa oly rég óta vágyott titulust Esterházy 1687. december 8-án kapta meg, s az égieknek ezt a rangemelkedést a fraknói vára - a család másik központja - elé állított Mária-szoborral köszönte meg. Erről maga tudósított nyomtatásban is megjelent írásában: „Az Fraknai Vár előtt vagyon egy igen szép s magas kő Oszlop, melynek az tetején vagyon az macula nélkül fogantatott Boldogságos Szűz képe, kinek eredeti innét lött, hogy midőn Leopoldus Romai császár és Magyar Országi Király énnékem az Impériumbeli Herczegi méltóságot Kegyeimessen hivséges szolgálatomért rneg-igérte vollna, fogadást lettem az Istennek és az Boldogságos Szűznek, hogy valamely nap lészen annak meg-adása, azon Szentnek képivel eggyütt, egy oszlopot csináltatok. Telezett azért a nagy irgalmu Istennek, hogy az Böcsület az ő Szent Annyának adatnék, Kire nézve Karácson Havának nyólezadik napján, az-az Boldog Asszony Fogantatása innepén, az Ezer hatszáz nyólezvan hetedik Esztendőben Poson várában adatott azon Méltóság nékem; kire nézve fogadásomnak eleget akarván tennem, ezen képet oszlopjával és a többi részeivel eggyütt csináltattam a Boldogságos Szűz tisztességére". 11 Ez a Mária szobor is (14. kép) a müncheni/bécsi szobortípus változata, talapzatán a hadakozó angyalokkal és az Esterházy címerrel. Maga a szobor végül csak 1694-re készült el, s ma is ott áll a fraknói vár tövében. 2S Esterházy Pál tájékozottságát a barokk művészet reprezentációs formáinak, azok jelentésrétegeinek tekintetében mi sem bizonyítja jobban, hog) ? köszönetét az uralkodói kegy elnyeréséért olyan művészeti forma kiválasztásával fejezte ki, amely maga is fejedelmi, uralkodói gesztusnak köszönhette megszületését. Az uralkodói példát Esterházy Pál nem csak szabad téri szoborállításaival követte, hanem a hercegi kincstár egyik darabjával is. I. Lipót udvari kincstárába ugyanis Philip Küsel elkészíttette a Mária-oszlop kicsinyített változatát (ma a Kunsthistorisches Museum Weltliche und Geistliche Schatzkammer gyűjteményében), s minden bizonnyal ennek példája nyomán Esterházy Pál is hasonló Immaculata-szobrot csináltatott fraknói kincstárába, ahol azt máig őrzik. 2 " Nem tudjuk, hogy a fraknói kincstár kis Mária-oszlopa mikor készült, de úgy tűnik, a fraknói vár előtt álló kőszobor a legkésőbbi azoknak a szobroknak a sorában, amelyekkel Esterházy Pál a Habsburg uralkodók művészetpártolásából önmaga által kiválasztott példát követte. E példa vizuális megjelenítése, a zágrábi tézislap két művész nevéhez köthető. A metszet szignatúrája szerint a kompozíciót Johannes Rauchmiller rajzolta, a rézbemetszés munkáját pedig Matthias van Sommeren végezte. Nem zágrábiak, hanem bécsiek voltak, s mindketten ismert szereplői az 1670-1680-as évek bécsi mű-
