Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)

Galavics Géza: Estrházy László tézislapján (1860) – egy főrangú család múlt és jövőképe

látszik, hogy a kompozíció meghatározó elemei az alsó részen találhatók. A kompozíciók felső részeire, amely általában a kevésbé cselekményes apoteózisoknak volt fenntartva, csak az alsó részből indított elemekből következtethetünk. Arra pedig, hogy a végleges változat már Esterházy Pál kívánságainak figyelembevételével készült, az elkészült tézislapból, amelyen 13 Esterházy személyében is jelen van. A tézislap - mint Esterházy László bátyjáé, Miklósé is - faliszőnyeget utánoz, keskeny, babérlevélből font bordűrrel. A kompozíció középpontjában, kör alakú mezőben uralkodó áll páncélba s palástba öltözötten, aki - noha csupán deréktői lefelé látszik - csak Lipót császár lehet. Ugyanis neki ajánlották a tézislapot. Az ábrázolás műfaja apoteózis, ezért áll a császár felhőkön, s ezért fogják őt körbe felhőkaréjon ülve Habsburg-házi elődei, I. és II. Albert, I., II. és III. Ferdinánd, III. és IV. Frigyes, V. Károly, Mátyás, I. és II. Miksa, Habsburg Rudolf és Rudolf császár. Nem mindannyian voltak magyar királyok, azaz a hódolat a Habsburg dinasztiának szól, s a közülük támadt uralkodókra vonatkozik az őket befoglaló kör szegélyén a felirat is: „unus totum complectitor orbem" (egymaga az egész világot átfogja). A kompozíció két oldalán, a bordűr tölgyfalevélből font szalagján azonban a magyar királysághoz tartozó országrészek címerei függnek, így a hódolat egyúttal a magyar királynak is szól. Ezt fejezi ki személyesen is a papi öltözékben ábrázolt Esterházy László, amint kompozíció sarkában jobbját mellére tevő gesztussal meghajol a császár előtt. Az Es te rházy-cs áladdal a tézislap legalsó mezeje foglalkozik. Itt kapott helyet a vizsgára készülő diák, aki baljában egy papírlapot tart, rajta az ünnepélyes vizsgájáról szóló tudnivalókkal, amely szerint Esterházy László nyilvános filozófia vizsgáját a zágrábi jezsuita gimnáziumban, tanárának, a jezsuita Pákay Jánosnak felügyelete alatt 1681 márciusára tűzték ki, és maga az Esterházy família is. Képviselői hasonlóan mint fölöttük a Habsburg uralkodók - ott ülnek maguk is a felhőkön, írásszalagokkal egyenként megnevezve. Sok hely nem jutott nekik, jól látszik, hogy csoportjuknak utólag szorítottak helyet a kompozíció alján. De a felhőkön ülve ők is részei az apoteózisnak, s így a tézislap nemcsak a Habsburg uralkodókat, de az Esterházy családot is dicsőíti. Milyen volt az az önkép, amelyet Esterházy Pál a kompozíció alsó sávjában önmagáról és családjáról fiának, fia diáktársainak, tanárainak s tágabb környezetének mutatni akart. Nem kétséges, hasonlított ahhoz, amelyet közel három évtizeddel azelőtt a neki ajánlott tézislapon mutattak föl tanárai. Ezen a tézislapon is jelen van a közvetlen Esterházy-rokonság. Balra elől apja, Esterházy Pál (aki önmagának a sokjelentésű „Fidelis", a „hűséges" jelzőt adta: (Paulus Fidelis Generalis ac Intimus Consiliarius), mellette nagyapja Esterházy Miklós, az ország nádora s az aranygyapjasrend lovagja (Nicolaus Aurei Vellens Eques et Hungáriáé Palatínus), s a többiek közt nagybátyja, a Vezekénynél elesett Esterházy László is (Ladislaus Heros patriae, a haza hőse felirattal). A sor azonban László tézislapján új családtagokkal bővül, kilenc további Esterházyval, akiknek neve mellett egy-egy jelző is áll, mintegy indoklásként miért éppen őket választották ki a család dicső őseinek sorából. Itt ül a felhőkön Péter, a Szablyás (Petrus Frameatus), György, aki az arany(sarkantyús) sereg keresztes lovagja(?) lett (Georgius Auratae militiae Eques criatus), Miklós, a Szerencsés (Nicolaus Fortunatus), Mátyás, a Tisztességtevő (Mathias Honorificus), György, a Fegyverviselő (Georgius Armiger), Imre, a Nagyindulatú (Emericus Zilator), Pál, a Hosszúéletű (Paulus Longaevus), Mihály, a Bátor (Michael Fortis), s végül Lajos, a Nagylelkű (Ludovicus Magnanimus). Szereplői annak az Esterházy-mitológiának, amelyet Esterházy Pál az 1660-as évektől szinte élete végéig alakít és bővít, s különböző írott és képi formációkban számos alkalommal meg is jelenít. Ennek lényege, hogy a frissen kiemelkedett Esterházy-családot úgy mutassa be, mint amelynek