Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)
Galavics Géza: Estrházy László tézislapján (1860) – egy főrangú család múlt és jövőképe
ősei - hasonlóan a nagy múltú magyar főúri családokhoz - a magyar történelem messzi századaiból veszik eredetüket, s közülük kiváló katonák és főrangú egyházi személyek egész sora emelkedett ki. Mivel az emlékezet s a családi feljegyzések csupán néhány generációra terjedtek ki, Esterházy Pál maga találta ki dicső őseit, s a hitelesség okán maga ruházta fel őket kiváló jellemvonásokkal, különböző tisztségekkel és hőstettekkel. Emellett arról is gondoskodott, hog)' mindezekről „hiteles" (ál)dokumentumok, kiváltságlevelek, királyi rendeletek, oklevelek álljanak rendelkezésre. Esterházy Pálnak ez a tevékenysége, éppen mert a régmúltat illetően a legteljesebb mértékben fikció, inkább nevezhető írói tevékenységnek, még akkor is, ha például családtörténeti főműve, a Trophaeum nobilissimae et antiquissimae Domus Estorasianae (Bécs, 1700) - műfaját tekintve - képi és szöveges mellékletekkel gazdagon ellátott nemzetségkönyvnek, történeti dokumentumnak kíván látszani. 12 O írta ezt a családtörténetet akkor is, ha nem ő fogta a tollat, hanem - akárcsak nevezetes zeneműve, a Harmónia coelestis esetében - specialistákat bízott meg azzal, hogy a mű végső formáját megadják, s az általa megjelölt módon és irányban, a szükséges eszközökkel befejezzék. Akár lépésről lépésre nyomon kísérhetnénk, hogyan alakul, változik s teljesedik ki az Esterházy családtörténet egész konstrukciója. Esterházy Pál már az 1660-1670-es évektől sorra gyártja a családfákat (ezek megmaradtak a család levéltárában), előbb hat, majd hét, majd nyolc nemzedékig, azután egészen az első emberig, Ádámig vezetve vissza a családfát. Ennek képzőművészeti dokumentuma a fraknói vár nagy festett családfája és az ennek nyomán készült nagyalakú rézmetszet (Tobias Sattler, 1670), amelyen különböző nevű és rangú családtagokat - Őrs vezéren és Nimródon át Ádám apánkig és föl saját koráig, az ő gyermekiig - leszármazási rendbe állítja. 13 E családfa lesz a készülő irodalmi mű váza, ez szolgál a mű szüzséjeként, ezzel jelölte ki a történet résztvevőit s osztotta ki a szerepeket. Ezt a vázat öltöztette fel azután az évtizedek során olymódon, hogy a kitalált ősökhöz személyiségei, arcot, dicső tetteket is konstruált, s tetleiket, alakjukat elhelyezte az emberiség és Magyarország történetében. Minden alkalmat megragadott, hogy ezt a szellemi építményt építgesse, közte azokat is, amelyeket fiai ünnepélyes iskolai vizsgái kínáltak. Szörényi László figyelt fel arra, hogy az elsőszülött fiú, Miklós filozófia vizsgájára kiadott műben (Inscripti Heroum Nomina Flores... Bécs. 1674) már nagyrészt ott találhatók a Trophaeumot benépesítő ősök." Másik fiának, Lászlónak itt bemutatott tézislapja (1680) pedig az első, ahol az addig csak szövegemlítésekben feltűnő ősökről most már ábrázolás is készül, azaz arca, látható személyisége lesz a szereplőknek. Az Esterházy ősgaléria egészalakos festményei és a Trophaeum részben ezek után készült rézmetszetei az itt elkezdett folyamatnak, a kitalált ősök képi megjelenítésének lesznek kiteljesítései. A felhőkön ülő 12 Esterházy mellett a 13. a papi ruhát viselő 17 éves Esterházy László. Nem felszentelt pap még, noha neve mellett a „rátóti prépost" cím áll, amely azonban csak egy beneficium birtoklását jelzi. Az Esterházy-család kiváltsága volt annak kijelölése, hog) 7 ki viselje a „rátóti prépost" címét, s ezt általában a legfiatalabb, papi pályára készülő Esterházy fiú kapta meg. Ha azután valamelyikük magasabb papi rendet nyert el, a címet egy következő Esterházy gyermek kapta. Esterházy Lászlót kezdettől papnak szánhatták, mert már 7 éves korában - Boldogasszony templomának felszentelésekor (1669) - papi rendbe öltöztették, s 1676-ban, 15 évesen az első róla készült portrén is papi öltözetben festették le. 18 (4. kép) Esterházy Pál gyermekei közül nem ő volt az első, aki papi pályára lépett, s nem is az utolsó. Esterházy Pálnak Esterházy Orsolyától, majd Thököly Évától összesen 25 gyermeke született, de közülük sokan nem érték meg a felnőtt kort. Esterházy családi stratégiájában fontos szerepet játszott, hogy a csak az előző generáció által megszerzett s általa is folyton gyarapított birtokot egybentarthassa.
