Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)

Galavics Géza: Estrházy László tézislapján (1860) – egy főrangú család múlt és jövőképe

Esterházy László tézislapja (1680) - egy főúri család múlt és jövőképe GALAVICS GÉZA „Alázatosan könyörgök excellencicitoknak, hogy László gróf iránti atyai szeretetét mutassa ki, és gondoskodjék számára az embléma [rézbejmetszetéséről. Mert ha nem tudna emblémával (emblematice) vizsgázni, félő, hogy kedvét vesztené a tanulmányokban" - írta az apának, Esterházy Pálnak Kismartonba 1680. március 25-én udvari káplánja Zágrábból. László gróf, aki 17 évesen a zágrábi jezsuita kollégiumban tanult, Esterházy Pál és Esterházy Orsolya 5. gyermeke volt. 1662-ben született Bécsben, s keresztapja maga Lipót császár volt, keresztanyja pedig III. Ferdinánd özvegye, Eleonóra császárné. Zágrábi tanulmányainak kísérője, a pálos szerzetes Branik György 1680 tavaszán a fiatal Esterházy ünnepélyes filozófia vizsgáját készítette elő.' Ez a jezsuita iskolarendszerben egy tanulmányi ciklus lezárását jelentette, s az „embléma" pedig, amelyért ez a levél (s a következő 6 hétben még további három) íródott, egy rézmetszetű tézislap volt. Eg)' olyan nagyméretű, legtöbbször allegorikus jelentésű rézmetszet tehát, amely a jezsuiták magasabb iskoláiban egy nagyobb tanulmányi időszakot lezáró ünnepélyes disputához kapcsolódott. Ezen voltak olvashatók a vizsga tézisei, a vizsga helyéről, idejéről s a vizsgázó tanáráról szóló információk, valamint egy magas rangú pártfogónak szóló hódoló ajánlás is. Mai szóhasználatunk szerint plakátok, emléklapok s az ünnepi dekoráció eszközei is voltak egyszerre.

2 A tézislapok formáját és típusát a jezsuiták alakították ki. Jelentőségük abban áll, hogy általuk a művészetek révén is képesek voltak azt a világképet közvetíteni, amelyet növendékeikkel elfogadtatni kívántak, s ilyen módon a képzőművészetet is sikerrel kapcsolták be a nevelés folyamatába. Növendékeik e tézislapokon találkoztak először azzal ajelenséggel, hogy a barokk művészet közvetlenül róluk és nekik szólhat, hog)' a műalkotás önmagukra és környezetükre is vonatkoztatható, s hogy a barokk művészet eszközei alkalmasak arra, hogy a világhoz való viszonyukat megjelenítsék és értelmezzék. A 17. században e tézislapok úgy készültek, hogy a diák tanára meghatározta a tézislap témáját, elkészítette annak tartalmi programját, s többnyire az egyetemi, főiskolai város valamelyik művészével megrajzoltatta a kompozíciót. Hasonlóképpen az ő feladata volt a rézmetszés és a nyomtatás megszervezése, s a költségeknek a disputáló diák családjára hárítása is. S mert a magyarországi diákok 17. századi tézislapjainak rézlemezre metszését a jezsuiták többnyire az európai sokszorosított grafika egyik központjának számító Augsburgban végeztették (a tézislapok 2/3-át sokszorosította augsburgi művész), ezek a metszetek az európai sokszorosított grafika csúcsteljesítményei közé tartoznak.

! A 17. századi tézislap, bár sokszorosított grafika volt, mégis egyedi darabnak számított. Ugyanis egyszeri alkalomra, egy adott év meghatározott napjára, egyetlen diák ünnepélyes disputájára készült. Személyre szabott műalkotás volt tehát, s nem