Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)

Galavics Géza: Estrházy László tézislapján (1860) – egy főrangú család múlt és jövőképe

csak a megrendelő diák, annak családja, hanem tanárai, diáktársai, a disputában résztvevők és a tézislap ajánlásával megtisztelt patrónus számára is. Ezt a személyességet elsősorban a tézislap témaválasztása s a téma képi feldolgozásmódja biztosította. Olyan forrásokat, amelyek egy-egy tézislap megtervezéséhez, előkészületeihez és elkészíttetéséhez kapcsolódnak mind ez ideig egyetlen esetben ismertünk, a 17 éves Koháry Istvánnak (a későbbi jeles magyar költőnek) 1666-ban anyjához írt leveleit. Ezekből a Bécsből Csábrágba küldött levelekből kitűnik, hogy Koháry István anyja egyáltalán nem akarta, hogy fia tézislappal (a diák magyar leveleiben is „emblémával") védjen. Bizonyos, hogy nem ismerte e különleges grafikai műfaj mibenlétét, presztízsértékét. Honnan is ismerte volna, hiszen a műfaj alig egy évtizede honosodott meg Magyarországon. Fiára inkább a várható költségek miatt neheztelt. Nagyméretű, több rézdúcról nyomtatott, plakátnagyságú rézmetszet elkészíttetése ugyanis nem tartozott az olcsó mulatságok közé. Az ifjú Koháry 1666 augusztusában 100 aranyat kért második tézislapja költségeire, miután anyja az első, abban a hónapban letett vizsgához tartozó tézislap költségeit már kifizette. Az összeg nagyságái jelezheti, hogy a diák Koháry a kívánt 100 arany előkerílésének módjára azt a javaslatot küldte Bécsből: „két-három holnap alatt azfüleki kocsmával az pénz meggyűrnie ". Végül elkészült - s eltérően az elsőtől ránk is maradt - a második tézislap, s ezt is az uralkodónak, Lipótnak ajánlották. Koháry István személyesen mutathatta be tézislapját a császárnak, aki a feltörekvő magyar arisztokrata családból való fiatalembert aranylánccal tüntette ki, s ilyen módon eg)' életre „magához láncolta", királyhűségen tartotta. Az ifjú Koháry jól érzékelte a tézislap készíttetés társadalmi presztízsnövelő szerepét. S mert levelei tanúsága szerint bécsi tanulmányainak egyik legfontosabb problémája az volt, miként tud megfelelni azoknak a társadalmi elvárásoknak, amelyeket a hozzá hasonló előkelő, grófi rangú diáktársai közt magára nézve érvényesnek tartott, ő is mindenképpen „emblémával", azaz tézislappal akart disputálni, s ennek érdekében anyjával szemben is keresztül vitte akaratát. ' Az alább bemutatott, eddig ismeretlen levelek másfél évtizeddel a Koháry-tézislap elkészülte után, 1680-ban íródtak, s szintén egy tézislap keletkezéstörténetéhez kapcsolódnak. Ezek is részben a költségekről, a pénz mielőbbi megküldéséről szólnak, de ezen túl betekintést engednek a tézislap készíttetés folyamatába is. Abba, hog)' miként választanak témát, hogyan rajzoltatják meg a kompozíciót, miként hagyatják jóvá a rend elöljáróival, hogyan keresnek rézmetszőt, s amíg a kompozíciót nem kezdik el rézbe metszetni, hogyan találnak arra is módot, hogy a vizsgára készülő diák családjának, mint a költségeket vállaló családnak a szempontjait is figyelembe vegyék. Esterházy László tézislapjánál a körülmények mások voltak, mint Koháry István esetében. Itt ugyanis nem igen volt kérdéses, hogy vajon a fiatal Esterházy grófnak tézislappal kellene vizsgáznia vagy sem, hiszen már hat évvel korábban, 1675-ben bátyjának, Esterházy Miklósnak is tézislap készült, amikor a bécsi egyetemen magiszteri fokozatot szerzett.

5 S ez esetben a két fiú apja, gróf Esterházy Pál maga is régtől ésjól ismerte az egyetemi tézislapok műfaját. 1652-ben az első Magyarországon kiadott tézislapot a nagyszombati egyetemen éppen neki ajánlották. (1. kép) Mivel a tézislapok témáját szinte mindig a kiválasztott patrónus személyére és családjára szabták, azaz a patrónust dicsőítő témát választottak, az apa azt is jól tudta, hogyan, milyen elemekből alakítható ki egy tézislap-ábrázolás. Ót annak idején a kor nagy visszhangot kiváltó törökellenes csatájának, a vezekényi csatának (1652) az ábrázolásával köszöntötték. Ezt értelmezték és heroizálták az allegória eszközeivel, amikor a kompozíció jobb sarkába az Esterházyak címerállatát, a törökökre