Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)

Szilágyi András: Hihetünk-e a forrásoknak

8. kép. Befoglalt zafír intaglió, vélhetően Paul Sixtus von Trautson gróf (1550-1621) vésett címerével. A 7. képen látható tárgy részlete olvasható. Az adat egy nevezetes családtörténeti eseményről és annak egyik előzményéről tudósít. A magyar nádor, Esterházy Miklós elsőszülött fiának, Esterházy Istvánnak az esküvőjéről van szó, aki - mint tudjuk - 1638. szeptember 26-án vezette menyasszonyát, Thurzó Erzsébetet a kismartoni ferences templom oltára elé. Az esemény különös jelentőségére két momentum is rávilágít. Az ifjú párt maga a királyi kancellár, Lippay György (1600-1666) egri püspök - aki hamarosan esztergomi érsek, Magyarország prímása lesz - adja össze, s a meghívott vendégek között, a korszak számos befolyásos politikus főura mellett, I. Rákóczi György erdélyi fejedelem követei is jelen vannak. Mármost az effajta kézfogók, s az azokat követő többnapos ünnepségek köztudottan kiváló alkalmat teremtenek a bizalmas diplomáciai tárgyalásokra. Érthető tehát, ha a bécsi udvar is súlyt helyez arra, hogy a kismartoni esküvőn méltó módon és megfelelő súlyú politikussal képviseltesse magát. A Hoíkammerarchiv említett, 1638. augusztus 23-i keltezésű aktája épp erről tanúskodik. Azt tartalmazza ugyanis, hog)' III. Ferdinánd „képében", azaz az ő legátusaként Johann Franz Trautson grófnak kell részt vennie a hamarosan megtartandó esküvőn és az azt követő kismartoni ünnepségeken. Egy hozzácsatolt iratból kiderül továbbá: az uralkodó egyszersmind megbízza a feladatra kiszemelt „belső", bizalmi emberét, Trautson grófot, hogy gondoskodjon és intézkedjen egy méltó, az alkalom-