Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)

Szilágyi András: Hihetünk-e a forrásoknak

9. Befoglalt smaragd intaglió, feltehetően Johann Franz von Trautson gróf (1609-1663) vésett címerével. A 7. képen látható tárgy részlete hoz illő nászajándék kiválasztásáról, amelyet - mint az udvar, azaz III. Ferdinánd küldeményét - neki kell majd átnyújtania. Magáról az ajándékról nem, csupán annak értékéről értesülünk: e célra a fiatal Trautson grófnak ötszáz florinus áll rendelkezésére.

18 Az említett dátumok ismeretében nyilvánvaló, hogy az ajándéktárgynak alig egy hónap alatt kell elkészülnie. Ennek alapján elképzelhető: Trautson gróf úgy határoz, hogy eg)' meglévő, esetleg kissé hiányos állapotú ékszergarnitúra - például eg)' esküvői lánc - némely darabjait használja fel; éspedig oly módon, hog)' eg)' ekkor készülő serlegre, annak felületére applikáltatja őket. Ha így történt, akkor az is lehetséges, hog)' a násfák befoglalt intagliói közül két darab a felszerelés során megsérült - esetleg eleve hiányzott -, azokat tehát pótolni kellett, éspedig sietősen. Ez a körülmény egyfajta logikus magyarázatot adhat arra a kétségkívül talányos kérdésre, hogy a Trautson-címeres zafír-, illetve smaragd-intagliók miként kerülhettek a násfák befoglalt ékkövei közé. Továbbá arra is, hogy a pazar ékszergarnitúra darabjai mióta ékesítik a serleget, amely - s ez az említett tények és megfontolások konklúziója - alighanem ekkor, s ily módon juthatott az Esterházyak fraknói kincstárába. Nem kétséges: Szikszay Béla heraldikai kutatásainak eredménye nem csupán megingatja, de lényegében meg is dönti azokat a feltételezéseket - legalábbis azok többségét -, amelyek hivatkozási alapja 1998-ig meggyőzőnek és megkérdőjelezhe-