Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)

Szilágyi András: Hihetünk-e a forrásoknak

6. kép. Előzéklap Pázmány Péter Imádságos könyvének 1665. évi bécsi kiadásában. Ismeretlen bécsi mester rézmetszete [RMK I. 1021.] formált szerecsen figurát („Ethiopust", amint az idézett forrás megnevezi), amelynek az inventárium közlése szerint nem ott, hanem éppenséggel a másikon, az aranyból készült dísztárgy fedelén kellene állnia. Elképzelhető természetesen, hogy az összeírok, akik közel háromszáz műtárgyat „dolgoztak fel", s ennek során általában nem szorítkoztak a művek puszta megnevezésére (munkájuk terjedelme sem csekély, mintegy hatvan kézírásos oldal; figyelmük tehát olykor el-ellankadhatott), e ponton egyszerűen tévedtek. Ennek azonban ellentmond az a körülmény, hogy a másodikként említett ötvösmű (4. kép) hangsúlyos ornamensét, az edénytesten látható, oválisba foglalt címert felismerték és, mint láttuk, pontosan azonosították. Csakugyan, a zománcos megmunkálású díszítmény - „nyitott koronából kinövő, kiterjesztett szárnyakkal álló kétfejű sas" - a Széchy család címerét ábrázolja.

12 (5. kép) Kétségbe vonhatatlanul bizonyítja ezt a címerkép jó néhány, 17. századi előfordulása, egyebek között a síremlékszobrászat és a sokszorosított grafika műfajában. Elegendő talán, ha ezúttal egyetlen példára hivatkozunk, éspedig az utóbbi körből, a barokk-kori könyvillusztráció műfajából. Wesselényi Ferenc nádor feleségének, a Murányi Vénusz néven híressé lett Széchy Máriának {1610?-1679) a költségén jelent meg Bécsben, 1665-ben Pázmány Péter Imádságos könyvének alaposan kibővített, új, immár negyedik kiadása.

11 E kötet rézmetszetes belső címlapján, a családi címer képe felett Széchy Má-