Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)

Mikó Árpád: Magnus Gruber: Tractus Danubii (1531). Egy forrás nyomában

köké volt - tudta, hogy ott van Kapisztranói Szent János sírja (fok 53v). Magyarországot az osztrák területek felől, kívülről látta: sok fontos város és vár nevét ismerte; pontosan érzékelte a nyelvi - nemzetiségi - sokszínűséget. Főleg a németeket tartotta persze számon: Pozsonyban (fok 56r) és a Garam menti bányavárosokban is (fok 60r) németek laktak, s ettől keletebbre, egészen Máramarosig a városokban - Kassán, Lőcsén, Bártfán, Eperjesen, Kisszebenben, Késmárkon - németül beszéltek (fok 60r), de azt is tudta, hogy a Felföldnek Szilézia, Lengyelország és Morvaország felé eső részén „utuntur lingua Sclavonica" - vagyis nyilvánvalóan szlovákul folyt a szó (fok 57v). Nagymaroson németek laktak (fok 58r), Budán és Pesten vegyesen magyarok és németek (fok 58v). Erdélyről sommásak az értesülései, ezt ő is érezte, annyit írt csak, hog)' németek, székelyek és magyarok lakják, s egy külön művet ígért erről az országiészről (ez csupán retorikai fordulat lehetett). Érdekes, és forrásait jellemzi, hogy az erdélyi városok neveit magyarul vagy latinul adta meg; még a szász városok sem jelentek meg a szövegben németül (fok 6Ír). Honnét származhattak a szerző Magyarországra vonatkozó adatai? Azt nem említette egyetlen egyszer sem, hogy járt volna Magyarországon. Mivel Gruber - mint általában a csekélyebb tehetségű, fantáziátlan írástudók - szívesen kompilált, feltehetően a Tractus Danubii szövegében is sok az átvétel. Maga a műfaj tulajdonképpen itinerarium, az ókorban is ismert szövegtípus, benne töméntelen földrajzi névvel, elsősorban helységnevekkel, azután folyók és - kisebb mennyiségben - hegyek és vidékek neveivel, valamint a közöttük lévő távolságok adataival. Emlékeztet mutatis mutandis - Petancius itinerariumára is, de Ladislaus Suntheimnek, I. Miksa császár udvari történetírójának Das Donauthal című, kéziratban maradt munkájára is, amely utóbb Konrád Peutingerhez került. Ez az 1497 és 1505 között keletkezett, német nyelvű munka is tömören ismertette a D una-völgy nevezetességeit a folyó forrásától nagyjából Tétényig.'-'* Felsorolta a fontos városokat, kolostorokat, az uralkodókat és a híres embereket. Biztosak lehetünk azonban abban, hog)' Gruber nem használta Suntheim kéziratát. Nemcsak elbeszélésének narratív sodrása más, hanem a tartalma is. Mások a helységnevek, és Suntheim sokkal részletesebben írta le a szűkebb Duna-völgyet, mint Gruber a Duna szinte teljes vízgyűjtő területét. Talán hozzájuthatott Gruber portai követjelentésekhez is.

29 Ezek között itinerariumok is akadtak - Benedikt Kuripecic-é, a Jurisics-Lamberg követség tolmácsáé például nyomtatásban is megjelent 153l-ben"' -, használhatta ezeket is. Magnus Gruber humanista színben tüntette fel magát; görög szavakat vegyített az előszóba, klasszikus auktort idézett, és ahol győzte, antikizálta a Duna völgyét. A neveket lehetőleg latinul - vagy latinosan - adta meg. A német területeken, vagyis Pozsonyig és Németóvárig (Deutschaltenburgig) vulgárisan (vulgo), vagyis németül is, a magyarországi részeken felváltva latinul és vulgárisan, vagyis németül, magyarul és ritkábban szlovákul. Azokról a területekről, amelyeken ekkor már tartósan berendezkedtek a törökök, információi hézagosabbak. Jóllehet a szöveg tisztázat, s a másoló a számára idegenül hangzó helységnevek írásmódját az eredetiéhez képest is tovább torzíthatta, a földrajzi nevek mégis alkalmasak néhány következtetés levonására. Úgy tűnik föl, hog)

7 a magyarországi helynevek összességükben nem egyetlen forrásra mennek vissza. Thuróczi krónikáját például olvasta, mert említette az előszóban (bár az Epitomára vonatkozólag), de kezébe kerülhetett más elbeszélő mű is, valamint térképeket is használhatott. Csak néhány példát idéznék a probléma sokrétűségére. A nyéki vadaskertet és benne a királyi villát Gruber ismerte, a hely neve nála „Negk" (fok 5Ív); ez nem szerepel egyik régebbi térképen sem, és Thuróczi és Petrus Ransanus sem említi. Oláh Miklós Hungáriájában „Nyek" (V,12),

u de a Hungária kicsivel később keletkezett (1536), s Gruber azt nem használhatta. Száz-