Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)
Mikó Árpád: Magnus Gruber: Tractus Danubii (1531). Egy forrás nyomában
halombatta nevét hangsúlyozottan magyarul („Hungari ... dicunt") „Sas Hállom"nak írta át, és megadta latinul is: „centum colles" (fol. 5Ív). Úgy tudta, hogy Attila serege hordta össze a halmokat. Lázár deák térképén csak latinul, „centum colles"-ként szerepel, magyarul nem. 12 Thuróczinál „Zazhalom" (104 [35,22; 35,24]; 108 [36,11])," ami megfelel a mai magyar névalaknak (korabeli helyesírással); 11 a helyet sem Ransanus műve, sem Oláh Hungáriája nem említi. Tihany itt „Thian abbacia" (fok 52r), Thuróczinál „Tyhon", „Thihon" (11,64; XI,5), Ransanusnál latinul és magyarul, „Ticonii", „Tihonem" (306 [89,30]; 321 [94,5]), Oláhnál latinosan „Ticonium", „Tyconium" szerepel (V,3; VII,15), Lázár deák térképén „Thyan". 13 Lázár deák térképén - amelyet használhatott, mivel az 1528-ban jelent meg Ingolstadtban - jóval több a város- és folyónév mint itt, de Gruber olyan magyar nyelvű helyneveket is leírt, amelyek a térképen nem szerepelnek. A korábbi, Magyarországot is ábrázoló világ- vagy Európa-térképeken viszont nagyon kevés és más - a magyar névanyag. 1 " Ha tehát csak a neveket vizsgáljuk, nem tudunk rámutatni arra a műre, amelyből Magnus Gruber merítette volna az információit. Valószínű, hogy több forrásból dolgozott. Legizgalmasabb egyébként az Oláh Miklós országleírásához való viszonya, mert a Hungária adatait néhány helyen épp ez a szöveg erősíti meg, illetve egészíti ki. 37 Végül Traianus császár (98-117) Duna-hídjáról kell szót ejtenünk, Gruber ugyanis feliratát is ismertette. (Összesen három feliratot közölt, ez a harmadik.) Ezt az antik forrásokból ismert, legendás építményt szinte kötelező volt említeni; Bonfini is hivatkozott rá a Magyar történetben, mint példára, Mátyás király Budán tervezett hídja kapcsán. 1 * Gruber a maradványairól is tudott, helyesen, hiszen a Turnu Severinnél (az ókori Drobetánál) álló híd pilléreinek csonkjai - alacsony vízállás esetén - még a múlt században is jól Iái hatók voltak. 1 " Helyét is pontosan adta meg: valóban a Vaskapu alatt kötötte össze a folyó két partját (a hidat egyébként Lázár deák térképe is ezen a helyen jelölte). Az általa közölt felirat azonban - bár ő eredetinek tartotta - minden bizonnyal hamis. A 16. század első évtizedeiben már sokan foglalkoztak az antik feliratok gyűjtésével; kéziratos és nyomtatott feliratgyűjtemények forogtak közkézen. 10 Ekkor bukkant fel a Traianus-hídnak az a költői felirata is, amelyet Megyericsei János gyűjtése tartalmazott, s amelyet például Stephanus Taurinus (Stieröxel) közölt a Stauromachiában (pontosabban a műhöz csatolt Indexben)," Oláh Miklós pedig a Hungáriában idézett (XVII,19), s amelyet nagyon sokáig (egészen a 19. századig) újra és újra publikáltak. 12 Ez a felirat a német humanisták előtt is ismert kellett legyen, hisz a Stauromachia 1519ben jelent meg Bécsben, " sőt maga Megyericsei János is kapcsolatban állott velük. Biztosan tudjuk, hogy 1506-ban követségben járt a bécsi udvarban, és ott személyes ismeretségbe került például az augsburgi Konrád Peutingerrel," aki az Alpoktól északra az első római feliratgyűjteményt kiadta (1505, bővítve 1520). 15 Peutingerrel még 1512-ben is kapcsolatban volt, amint erről egy - az augsburgi humanista-diplomatának magához Miksa császárhoz írott - leveléből értesülünk."' Felvetődött, hogy a Petrus Apianus (Bienewitz) és Bartholomeus Amandus (Pelten) által 1534-ben, Ingolstadtban kiadott hatalmas inscriptio-gyűjteménynek magyarországi feliratai is Megyericseire mennek vissza. 17 Gruber - úgy látszik - minderről nem tudott. Rövid felirata különös módon nem azonos ezzel az inscriptio falsával (a mindössze hatszavas inscriptio két szavát - vere pontificis - leszámítva), és bár a hiteles Traianus-kori inscriptiókon olvasható elemekből áll, a császárnevek nem a szokásos sorrendben követik egymást. 1 * Levonható-e mindebből az a következtetés, hogy Gruber a Stauromachiát sem ismerte? Valószínűleg így volt; a Traianushíd közelében fakadó Szent Kereszt-forrásról Taurinus antik vonatkozású történetet ismertetett, amit a forráshoz kapcsolódó hiedelmekről szintén tudósító Gruber
