Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)

Tóth Sándor: Észrevételek a pesti reneszánsz szentségházak tárgyában

A Hippolit esztergomi korszakához tartozó anyag elkülönítésének problémáiról fogalmat nyújt Mikó Árpád: Ippolito d'Esté esztergomi érseki udvara és a reneszánsz kőfaragás Magyarországon. = Ars Hungarica, 16. 1988. 133-142. 33 A baluszterpillérhez ld. Balogh 1974. 40.; Mikő (32. jegyzetben i. m.) 135., 12. kép; Pannónia regia 1994. 344-345. (VII-16a. sz.). Az egyhazasgergei mű középső részét Feuerné más összefüggésből valónak vélte (vö. 27. jegyzet). Az architektonikus formálásban a többi részen se könnyű a pestihez viszonyítható vonást találni. A lunettát kísérő - és fodros leveleket is tartalmazó - rozettás díszek mindenesetre jellegzetesen eltérnek a pesti akrotérion-megoldásoktól. 34 Feuerné 1977. 219.; MMT 1973

5

. 237. kép (Kassa); MM 1300-1470. I.: 705., II.: 1755. kép (Nagyszeben). Nem tudom elképzelni, hogy a falkép hangsúlyos helyzetét az északi szentélyfalon (ld. uo. 549-550. kép), alján a Krisztus-félalakkal, mi más magyarázhatná, mint egy hajdani szentségtartó. A visegrádi labernákulum-középrész rekonstrukciójában (vö. 16. jegyzet) Krisztus kézmozdulata az egyhazasgergei tabernákulumot idézi - de talán indokolt feltételezni, hogy az itáliai készítmény mestere nem ezt előlegezte, hanem a honában szokásos széttárt karú ábrázolatot alkalmazta. Vö. ezekhez. 22. jegyzet. 35 Venluri, Adolfo: Storia dcll'arte italiana. VI. Milano, 1908. 380-381., 383. (Viterbo), 811-816. (Reggio); MM 1300-1470. I.: 608., II.: 1290. kép (Zseliz). Pécsett a székesegyház szentélyének építészeti felújítása minden bizonnyal 1505-ben fejeződött be. Ld. ehhez Szekér György: Demetrius lapicida. = Műemlékvédelmi Szemle, 1992, 2. 15-24. Elképzelhető tehát, hogy az új püspök, Szatmári, rögtön kinevezése után, 1506-ban nekilátott a liturgikus berendezés megújításának. Vö. 17. jegyzet, főleg Farbaky ott i. m. 225. A tabernákulumon a kerubszárnyak nemcsak tollaik sima felületével, hanem egyszerűbb - csak párhuzamos sorokból álló - elrendezésével (ld. Balogh 1955. 155. kép) is eltérnek a pestiektől, amelyeken a végek a gallérszerű sávoktól elkülönülnek. 36 Feuerné 1977. 31. kép (bőségszarus alak); MMT 1973

5

. 310. kép (Sajókaza; a pesti összefüggéshez vö. Balogh 1974. 44.); Balogh 1955. 94. kép (stallum); Balogh 1966. II.: 82., 84. (fejezetek), 126. (szegélydísz), 134. (párkány), 357-358. (Visegrád) kép. A .szegélydísz-motívum elterjedéséhez ld. uo. I.: 116. 37 Ld. Török - Osgyányi 1981. 95-97., 103.: 15. kép. A töredék magassága 91 cm (uo. 110.: 7. sz.), ami több, mint a tabernákulumok talapzati díszeit hordozó köveké (78-79 cm), és csak 16 cm-rel kevesebb, mint a féloszlopszerű váza-építményé (uo. 100-101., 110.: 8. sz.), amely nem szerepel a rekonstrukciós rajzon, de hordozó elemnek tekintendő. A kérdéses töredék alsó szőlőfürtjéhez a függesztő zsinórfélének kb. 1 cm-nyi csonkja csatlakozik lefelé, alább a felület végig hiányos. 38 Ld. Török - Osgyányi 1981. 101. (az értékeléshez); 97.: 2-3. kép, 99.: 6. kép, 100., 102.: 11. kép (a kövekhez). Vö. Matthias Corvinus und die Renaissance in Ungarn 1458-1541. (27. jegyzetben i. m.) 605-607. is A Rudas fürdőben lelt darabon az indát a szárnyak mögött vezették, a levelek hasonlók a Nagyrévi-szentségházon levőkhöz, de nem fodrosak, a palmetta vékony száron ül, és tövénél levélgallért kapott, a hosszú szárnytollak (ahogy a bal szélen látszik) hullámosak, mint az egyik oltártöredéken. 39 Lux Kálmán: A budapesti belvárosi plébániatemplom. = Tanulmányok Budapest Múltjából, 2. Budapest, 1932. 8-9.; Török - Osgyányi 1981. 97., 104.: 16. kép. - A két tabemákulum régi helyzetét világosan mutatják fényképek: KÖII Fotótár 9.458., 9471. sz. pozitív. Az. áthelyezéshez vö. 8. jegyzet. 40 Az építési folyamat hasonlóan tagolódhatott, mint Pécsett: vö. 35. jegyzet. A pesti építkezésen a főbb formák jelenleg mérvadó értékelése szerint (F. Tóth Rózsa: Gótikus kőfaragó műhely Mátyás korában. = Budapest Régiségei, 18. Budapest, 1958. 370., 379.), ugyanúgy, mint a tabernákulumon, budai kapcsolatok érvényesültek - 1480 körül. A keltezést Feuerné azzal az adattal igyekezett megtámogatni, „amely szerint 1482-ben a pesti céhek oltárokat kérnek a maguk számára." Mivel Nagyrévi tabernákuluma a 90-es éveknél korábbra nem tehető, ez az adat, ha egyáltalán építkezésre vonatkozik - hiszen tulajdonképp az ácsok, kőfaragók, kőtörők, kerékgyártók, asztalosok és kádárok céhének alapítóleveléről van szó (Formulae solennes styli... Ed. Martinus Georgius Kovachich. Pest, 1799. 446-448.) -, inkább csak annak kezdeteit jelölheti. Az építkezést tehát egészében véve Nagyrévi András bonyolíthatta le. Az 1496-os adományhoz. - amely szintén nem okvetlenül építkezéssel kapcsolatos - ld. Némethy 1890a. 91. Az adományozó Johannes Magnus de Lypthow. Az egyhazasgergei donátor a verses felirat szerint „ortus Lipthois Ladislaus avis". Ld. Magyarország műemléki topográfiája. 3. Nógrád megye műemlékei. Irta: Genthon István et al. Budapest, 1954. 195. 41 Ld. Pattantyús 1998b. 224.; a velencei kapcsolathoz - amelyben szerepel a kétféle beállítású torzfej, a madaras bőségszaru-pár, valamint a delfinektől közrefogott váza motívuma egy pilaszterdíszen - vö. Pattantyús 1998a. 43-44. is. A déli oldal tabernákulumát kápolnából áthelyezeltnek gyanította már