Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)
Tóth Sándor: Észrevételek a pesti reneszánsz szentségházak tárgyában
il tabernacolo di Pest fa valere prima di tutto gli elementi architettonici, adattandovi con grande armonia le figure d'importanza secondaria." 19 Pattantyús 1998b. 219-221.; 1496. évi titulációjához, melyben pesti állása „commendatarius perpetuus", ld. uo. 225.: 21-22. jegyzet. Az 1506. október 29-én kelt pápai oklevél szövege: Némethy 1890a. 97.: 1. jegyzet; az idézetek: Némethy 1890b. 251. A két tabernákulum egyidejűségének tézise meg is fogalmazódott (Pattantyús 1998a. 57-58.), de utóbb elmaradt. 20 Némethy 1890b. 253-257., 3-11. ábra; Balogh 1938. 67-76. (az esztergomi töredékhez ld. 71.: 1. jegyzet). 21 Ursula Sehlegel Pest és Pécs nevét a desideriói formával kapcsolatos legegyszerűbb tabernákulumtípus („with simple aedicula") 19 itáliai példájával együtt említi, szakirodalmi közlésre csak kivételesen hivatkozva: Observations on Masaccio's Trinity fresco in Santa Maria Novella. = The Art Bulletin, 45. 1963. 31.: 92. jegyzet. 22 Visegrádhoz vö. 16. jegyzet. A széttárt karú Krisztus-félalak képtípusára és ennek eucharisztikus vonatkozásaira nézve tanulságosak Hans Belting fejtegetései: (13. jegyzetben i. m.) 118-125. A cortonai tabernákulumot Sehlegel (mint 21. jegyzet) és Cardellini (15. jegyzetben i. m.) 40. kép Francesco di Simone Ferruccinak, illetve iskolájának, a hely szellemével ismerősebb irodalom az ottani Ciuccio di Nuccionak tulajdonítja. Ld. ehhez Mancini, Girolamo: Cortona, Montecchio Vesponi e Castiglione Fiorentino. Cortona, 1909. 59-60.; Allgemeines Lexikon der bildenden Künstler. Hrsg. von Ulrich Thieme. 7. Leipzig, 1912. 17.; Saur allgemeines Künstlerlexikon. 19. München - Leipzig, 1998. 314. Jó reprodukciót közölt Baum, Julius: Baukunst und dekorative Plastik der Frührenaissance in Italien. Stuttgart, 1920. 250. t. - a felirat lemaradt; módosult állapot. 23 MMT 1961'-'. I.: 286-287.: 210. kép. Ld. MMT 1973 3 . 201.; 287. kép is. 24 KÖH Fotótár, 615. sz. negatív. A felvétel az 1930-as évek feltárási fotói között fekszik. 25 MMT 1973 5 . 290. kép (sírkő); Balogh 1955. 68., 70., 72., 74., 79-80., 92., 96-98., 100-102. kép (Bakócz-kápolna, a körablakokhoz vö. Feuerné 1977. 53. kép); Pannónia regia 1994. 361. (VII-37. sz.: infulás töredék). 26 Balogh 1966. II.: 73., 79. (rátéles tojássor fejezeteken), 89. (delílnes fejezet), 94. (ajtókeret), 119. (architráv), 122. (delfines párkány), 124. (kerubfej), 133. (rátétes tojássor párkányon), 140. (szentségház), 148-149., 155. (korlátpillérek), 165-166. (kútrészck kettős motringfonattal) kép. további párkánytöredék rátétes tojássorral: Gerevich László: A budai vár feltárása. Budapest, 1966. XVI. t. 4. A többi idézett forma egy részét ld. uo. 5-6., XVIII. 1. 2., 7., 9-10., XIX. t. 10., XXII. t. 2., XXVI. t. 2. is. A pilaszeteres kerettöredék: Pannónia regia 1994. 346. (VII-18. sz.). Eg)' motringfonatos tükrű vörösmárvány töredék a Budapesti Történeti Múzeum kiállításán látható. 27 Balogh 1966. II.: 340. (Diósgyőr, Madonna), 372-374., 376-377., 380-381. (Visegrád) kép. Matthias Corvinus und die Renaissance in Ungarn 1458-1541. Ausstellungskatalog/Schloss Schallaburg. Hrsg. von Gottfried Stangler et al. Wien, NÖ Landesmuseum, 1982. 369-370. (Nr. 374.: Diósgyőr, pilaszter). - Feuerné 1977. 19., 218., 51-52. kép (Egyházasgerge). 28 A felsoroltak közül az esztergomi lavabo-fülkedísz, valamint a két budai delfines faragvány már szerepelt a pesti szentségházakkal összefüggésben mint közeli rokonuk, illetve mintadarabjuk: Törők - Osgyányi 1981. 100.; Feuerné 1977. 219. 29 A köteges függesztek és a rákötött, kettéhajlő szalagcsokor hasonló megoldású egy durvább vörösmárvány töredéken, amely a Rác fürdőben került elő. Török - Osgyányi 1981. 104., 106.: 20. kép. A gyümölcscsokrok megosztása levélrétegek közbeiktatásával, többnyire az esztergominál lazább, részben köteges kapcsolású megoldásban, szintén megtalálható Budán: Balogh 1966. II.: 95-96., 102., 104. kép. A Rác fürdőből való darab ugyan 1510-1520 közöttinek minősült, de ezen lehet vitatkozni: az esztergomi gyümölcsfüzéres ív is kapott hasonló keltezést, ld. Feuerné 1977. 50. kép, 217. 30 Balogh Jolán: Mátyás király és a művészet. Budapest, 1985. 185. 31 Balogh 1966. I.: 116. Vö. Balogh, Jolán: Ioannes Duknovich de Tragurio. = Acta Históriáé Artium, 7. 1961. 73., 46-47. kép - ahol a stíluskülönbség is lemérhető. A diósgyőri Madonna címertartó angyalkáinak töredékein a szárnytollak kezelése másféle. A dombormű attribúciójára vonatkozó legújabb állásfoglalást ld. Galavics Géza - Marosi Ernő - Mikó Árpád - Wehli Tünde: Magyar művészet a kezdetektől 1800-ig. [Budapest], 2001. 232.: 264. kép, 234. 32 Vö. 25-27., illetve - az esztergomi ívhez - 20., 23., 29. jegyzet. Az. oszlopfőhöz: Balogh 1966.1.: 110. A pecséthez: uo. 305., II.: 438. kép. A pajzsalak feltűnik Buda város egyik - keltezetlen - címerkövén is (Budapest története. Főszerk. Gerevich László. II. Budapest, 1973. 168.: 27. kép), de Nagyrévi püspöki pecsétjén másféle (ld. uo. 157.: 24. kép; az évszám korrekciója: Pattantyús 1998a. 26.: 32. jegyzet; Pattantyús 1998b. 225.: 27. jegyzet). A kerubfő keltezése: Balogh 1974. 37.: 14. kép. A motringfonatos tőredéké a kiállításon: „XV. sz. v." Esztergom esetében sem az ív-, sem a párkánytöredék nem tehető biztosan 1497 elé, a többi közül az 1499-es évszámú Gosztonyi-sírkő a legkorábbi.
