Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)
Tóth Sándor: Észrevételek a pesti reneszánsz szentségházak tárgyában
11. kép. András püspök tabernákuluma, talapzati rész, jobb széli faragvány 12. kép. Pest város tabernákuluma, talapzati rész, jobb széli faragvány 13. kép. András püspök tabernákuluma, talapzati rész, bal széli faragvány kalmával kerülhetett sor." Ugyanő hívta fel a figyelmet arra, hogy nemcsak Pest címerköve, hanem fölötte a vörösmárvány lap is töredezett, viszont az előbbit két feltűnően ép faragvány kíséri; mondván, hogy ezek „valószínűleg teljes egészükben barokk kiegészítések." E következtetésre Osgyányi Vilmos és Török Gyöngyi jegyzete adott alapot, amely szerint egy másik részlet, ahol a két kő gyümölcscsokrainak stílusa ismétlődik - a püspökcímeres mezőtől jobbra eső faragványon lent -, utólagos betét.' 1 (11-12. kép) Mindez a hitelesség mértékének megállapításához kevés. A betét-csokor kétségtelenül hitelesíti szomszédját, amely nem betét, sőt, az ezzel stílusban egyező díszítésmódot is a faragvány párdarabján. ( 13. kép) De vajon felismerjük-e minden esetben a betétezést? Másrészt, mivel egész tömbök cseréjével is számolni kell, gyanússá válhat minden darab, amelyen betét nincs kimutatva. Nem kellene-e a megroppant középrészt kísérő pilasztereket, amelyeken a törés folytatása nem látszik, éppúgy a kiegészítések közé sorolni, mint az alattuk lévő két követ? A stílusra lehet építeni akkor, ha hasonló motívumokról van szó. De ki merné a két utóbbi kő gyümölcscsokrait a fölöttük lévő kerub-betétekhez, amelyek a fejek közül a legbarokkosabbak (14. kép), stílusban viszonyítani? És várható-e, hogy a stílus egyezései és eltérései a kiegészítések korát világosan meg fogják mutatni? Nem lehetséges-e például, hogy az a két angyalfej, amelyet Némethy nem említett, ugyancsak barokk kiegészítés? A részletek vizsgálgatása tehát nem sok bizonyossággal kecsegtet. De vélekedésem szerint a keveset is érdemes valahogy kicsiholni. 1 " A két oromzat, szobrászilag az egész együttes fő tényezője, úgyszólván példatára mindenféle nehézségnek, ami itt felmerülhet. Magasan lévén, kevéssé hozzáférhetők, felcserélhetőségük gyanúja feléledhet, képfogalmazásuk amilyen egyszerű, olyan különös, állapotuk és stílusviszonyaik tekintetében zavarba ejtők.
