Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)
Lővei Pál: Zsigmond király kardja Yorkban
4. kép. A yorki kard markolata és pengéjének töve York város címerével tek, eltérések csak a vésett és poncolt részleteknél, illetve a későbbi sérüléseknél láthatók. A sérülések számosak, így a három legnagyobb sárkánynak rendre csak három, kettő, kettő lába van meg (a kisebbeken megvan mind a négy), a legkisebb állatalak nyaka fölött hiányzik a farok vége, a következőnek az egyik füle tört le, a szárny és hát tüskés nyúlványai is több helyen letörtek. Ezek helyén jól kivehetők a törésfelületek, amelyekre azonban az ezüstözés ráfut, mutatva, hogy az mai állapotában későbbi javítási periódushoz tartozik. A legnagyobb sárkányok közül kettőn is, a tokperemtől számított második és harmadik darabon két-két fémmel betöltött, eldolgozott lyukhely figyelhető meg, amelyekre a vésés is ráfut, mintha az eredeti felerősítés helyeit azonnal kijavították volna. A sárkányos jelvényekről egy 1439-ben vagy röviddel ezt követően íródott megjegyzés mint vörös selyemből készültekről számol be, 30 ennek alapján szokás a meglévő jelvényeket későbbi kiegészítésként kezelni. 51 Schramm - nyilván autopszia híján - aranyhímzésűként írta le a meglévő sárkányokat is, amiket a megújított bársonyra applikáltak. 32 Van olyan vélekedés is, miszerint csak a peremtől számított harmadik sárkány lenne eredeti, 1 " a hat jelvény azonban olyannyira egyező technikájú és formálású, hogy biztosan egyszerre készültek. u Nagyon nem tűnik életszerűnek, hogy valamelyik későbbijavítás során, például 1586-ban textil anyagú jelvények helyett újonnan készítettek volna Yorkban fém rendjelvényeket, amikor azok eredeti jelentéséről már aligha lehetett érdemi tudása bárkinek is. Szerintem a sárkányos öntvények eredetiek lehetnek, ami nem zárja ki azt, hogy selyemből készült sárkányok is díszíthették eredetileg a kardot, például a hüvely másik oldalán. Ezek sokkal sérülékenyebbek voltak, és a hüvely eredeti borításával együtt pusztulhattak el. Schramm az 1872-es évszámmal kötötte össze a hüvely bársonnyal való beborítását. 35 Az ezüst hüvelydíszek ugyanakkor háborítatlannak látszanak, vagyis nem látható semmi nyoma annak, hogy valamikor levették és újra felerősítették volna azokat. így a bársonyborítás 1872-ben történő készítése leginkább csak úgy lenne lehetséges, ha a textil szélét takaró tokperem, mindkét feliratával együtt, ugyanek-