Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)
Körmendy József: Adalékok a felsőörsi Árpád-kori prépostsági templom kutatásának történetéhez. Naplójegyzetek
Adalékok a felsőörsi Árpád-kori prépostsági templom kutatásának történetéhez Naplójegyzetek KÖRMENDY JÓZSEF A veszprémi Bakonyi Múzeum régészcsoportja Éri István múzeumigazgató irányítása mellett 1963. június 24-én kezdte meg a templom régészeti feltárását. A feltárást végezték: Tóth Sándor budapesti művészettörténész hallgató, segédmunkás Pálfi Károly nagyvázsonyi lakos, az OMF betanított munkása, kisegítő munkások pedig Angyal Imre, Sebők Tamás, Bartl Mihály, majd Kovács Zsigmond felsőörsi általános iskolai tanulók voltak. A kutatás fő célja: a szentélynégyszögben az eredeti padlószint megállapítása, az oldalhajók és főhajó csatlakozása, a feltételezett átjáró ajtó meghatározása, a leletek alapján az építés időpontjának pontosabb megjelölése. A feltárást a Nepomuki Szt. János-oltára előtt a déli mellékhajóban kezdték. Az oltár előtt, közvetlenül a padlószint alatt kb. 2 m szélességben, sziklába vésett üreget találtak, amelyben ömlesztett állapotban emberi csontmaradványok voltak kb. 6 koponyával. A kutatóárkot a főhajó felé északi irányban folytatták. Közvetlenül a burkolat alatt előtűnt a régi alapfal, amely azt igazolja, hogy a főhajó fala az eredeti helyén van. Nem felel meg a valóságnak Lux Géza és a korábbi régészek, valamint építészek feltevése, mely szerint a főhajó falát Padányi Bíró Márton prépost észak-déli irányban kitolta, hogy nagyobb teret nyerjen. (1. kép) Mind a megtalált alapfal, mind a mellékhajók dongaboltozatán talált középkori vakolatmaradvány azt tanúsítja, hogy a templom belső szerkezetében, kőfalaiban átépítés nem történt. Viszont valószínűvé vált Erdei Ferenc tervezőmérnök feltevése, hogy eredetileg a főhajót a földszinten fal választotta el a mellékhajóktól és csak ajtón közlekedtek, ui. a keresztelőkút mellett a feltételezett átjáró jobb oldali rézsűje megtalálható. Az árkot a padok előtt kb. 2 m hosszúságban még folytatták. Nagyon sok - bolygatott sírokból származó - csontot találtak. A további kutatással itt egyelőre felhagytak. A szentélynégyszög feltárását a leckeoldalon (az oltár jobb oldala) kezdték a lépcsőfeljáratnál. Megállapítást nyert, hogy az eredeti padlószint egy lépcsőfokkal alacsonyabb volt a jelenleginél. Ezt igazolja a diadalív megfelelő mélységben talált lábazata. Itt a lépcsőtől kb. 1 m távolságban a keleti irányban találtak egy ép férfi csontvázat, melyet korábban már kifosztottak. Mindössze egy II. Ulászló korából származó ezüstpénzt találtak. A csontváz fejjel az ajtó felé volt elhelyezve. A feltárást Tóth Sándor szinte aggályos lelkiismeretességgel és pontossággal végezte. Spaknijával gondosan átvizsgált minden négyzetcentiméternyi területet. Egyetlen leletet sem mozdított el, amíg azt pontosan le nem rajzolta és le nem fényképezte. Az említett csontváz medencecsontja fölött talált egy kb. 2 forintos nagyságú tárgyat, melyről először azt hittük, hogy pénz, de nem volt más, mint egy cserépváza letört talpa.
