Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Sedlmayr János: A sopronhorpácsi késő román templom főhomlokzatáról. Elméleti rekonstrukciós kísérlet

egyben a torony felső szintjére vezető csigalépcső, amelynek hengeres terét a kapu kihasználatlan tömbjéből „lopták" el. A torony teste véleményem szerint 16-18 méter magas lehetett, így a felső szintről a harang kiáramló hangját már minden oldalon hallhatták, mert a főhajó gerincmagasságát a négy oldalra nyíló ablakok meghaladhatták. A sisak formája bizonytalanabb, egyszerű sátortető valószínű. (5. kép) A megépült nyugati homlokzat tehát aszimmetrikus lehetett, ahogy az több más be nem fejezett templom esetében is látható (Gyulafehérvár, stb.). Az elgondolt tervet azonban a torony nélküli rendi templom átalakítása után bizonyára szimmetrikusra kívánták megépíteni: erre mutat az északi tömör kaputömbbe nyíló ajtó, amely feltehetően egy átellenes oldalra tervezett csigalépcsőhöz készülhetett. Az északi torony kiépítését azonban elhagyták, még lealapozása sem történt meg. Funkcionálisan nem volt rá szükség, felépítését semmi nem siettette. A déli torony viszont több szempontból is elengedhetetlen volt: innen jártak fel a kegyűri karzatra, ebben harangozhattak és ez zárta le a temetkezési folyosó nyugati végét, vagyis takarta a furcsán megjelenő tömeget: a kapuzat, a lépcső, a főhajó és a déli folyosó tetőzeteinek összemetsződését. A nyugati homlokzat értékelése, összefoglalása A sopronhorpácsi templom nyugati homlokzatának elvi rekonstrukcióját a magyar építészettörténet gazdagodása miatt igen fontosnak tartom. (6. kép) Hasonlóképpenjelentős feladat lenne a késő román templom pontos datálása is, nevezetesen az, hogy ajakival azonos időben, esetleg annak előtte, vagy azt követően épülte? Ehhez természetesen az is szükséges, hogy Jakkal foglalkozó kutatók ismertessék eredményeiket, illetve foglalkozzanak a horpácsi kapu datálásával is. A két portale ugyanis sokféle különbözősége ellenére több azonosságot mutat, még egyazon műhely alkotásai is lehetnek. Meggyőződésem - amennyiben a felvázolt elméleti rekonstrukcióm kísérletként elfogadható -, hogy a sopronhorpácsi késő román templom, ezen belül a kegyúri karzat, a kapuzat és a nyugati homlokzat hazánk egyik legrangosabb román kori építészeti - szobrászati alkotása volt. Értékét a kapuzat kompozíciós egysége, a kőszobrászati elemek gazdagsága, tartalmi mélysége és formai kialakításának magas színvonala emeli nemcsak az ismert falusi templomok fölé, hanem megközelítette egykor Ják színvonalát is. Jelentősége még nagyobb, ha a horpácsi késő román templom ajakinál korábban épült fel és így az utóbbira közvetlenül vagy közvetve is hatással volt. A kegyúri Osl-nemzetség tagjai - úgy tűnik - olyan mecénások lehettek, akik - talán külföldi mesterekkel - egy kiemelkedő szépségű templomot építtettek, amelyben a család élő és holt tagjai is méltó helyet kaptak. JEGYZETEK 1. Sedlmayr János: A sopronhorpácsi plébániatemplom román kori periódusairól. In: Lapidarium Hungaricum. 3. Győr-Moson-Sopron megye. I. Sopronhorpács, plébániatemplom. Irta Bazsó Gábor. Szerk. Horler Miklós. Bp., 1995. 59-65. 2. Dümmerling Ödön: A sopronhorpácsi románkori templom helyreállítása. Műemlékvédelem, 5, 1961, 4. 196-203. 3. Gerevich Tibor: Magyarország románkori emlékei. Bp., 1938. 64. (Az L, 2., 3. felmérési rajzot készítette: Vajda József, 1994.) SÍ