Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Tóth Sándor: Pillér és ív a magyar romanikában

az apszis kezdeténél tagozatlan, díszített lábazatpár in situ, a szórványok között attikai lábazat, igen lepusztult oszlopfő és több kerek aljú vállkő töredéke (ld. még uo. 54-56., 58-59.; Árpád-kori kőfaragványok. 91-93.) - valamint egy közöletlen, csavart tagozású oszlopcsonk (a helyszínhez ld. még Magyar Kálmán: Kaposszentjakab. Bencés apátság romjai. Bp., TKM Egyesület, 1981. (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára, 68.). 3. Ld. pl. Szabó 53-55., 57-58., 110-113., 121-126.; Gerevich 34., 59-60., VIII., LVI. t.; MoMűvTört 12. kép, 22., 27., 29., 39., 64.; Dercsényi 1972, 5., 13., 108. kép, 6., 10., 13., 187-188., 194.; Koppány 1. kép, 104.; vö. 6. kép, 8., 13., 26. jegyzet is. 4. Tóth 1994, 327., 329-330., 341. (D). A félos/.lopos pillér déli tagját említette Ádám Iván, aki szerint északi oldalán pilaszter volt, csakúgy, mint a nyugatabbi főhajópilléreken a mellékhajt) felé (A veszprémi székesegyház. Veszprém, 1912. 63., 86-87.; vö. 5. jegyzet). Feldebrőn haránthevederre legfeljebb a kis derékszögű bevágások engednek következtetni a pillérfőre rakott felfalazás sarkain. Az épülethez vö. 5. kép, 6-7. jegyzet, ld. még (főleg) Tóth Sándor: Feldebrőről, hipotézisek nélkül. Műemlékvédelem, 21, 1977, 1. 32-34. (a pillérforma angliai párhuzama: 36-37.); Erdei Ferenc: A feldebrői római katolikus templom helyreállítása. Művészet, 26, 1985, 6. 30-33.; Kovalovszki Júlia: Feldebrő. Plébániatemplom. Bp., TKM Egyesület, 1987. (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára, 283.) 5. Vö. Tóth 1994, 328-329. Az általam megvizsgált egyetlen mellékhajó felőli pillértő-oldal (uo. 340. B) bizonytalanul megítélhető felületet mutatott. Vö. 4. jegyzet. 6. Vö. 4. jegyzet. A középpillért megfelelő idomú falpillérek fogják közre. Ld. még Tóth Melinda: Árpád-kori falfestészet. Bp., 1974. 5. kép; Lux Géza: A feldebrői templom. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 76. 1942. 89-94. (altemplomi alaprajz, ill. metszetek). 7. Veszprémben a nyugatról számított 3. és 5. pillérpár kereszt alakú, de e forma egyezik a 18. századival, így kétséges, hogy visszavezethető-e all. századig (vö. 2. kép és Koppány 45. kép, 45.). A keleti pillérpár mindenesetre magvában bizonyára eredeti, hiszen a fal a keletről rá támaszkodó mindkét árkádív fölött korai, a déli oldalon ablakmaradvánnyal (vö. Tóth 1994, 328-329.). Feldebrőn a beszögelléses sarkú árkádindítás a középtéri pilléralakzatra rímel. Vö. 4. jegyzet. 8. Vö. 4-6. jegyzet. Hasonló átmenet nélküli megoldás jellemzi Tihanyban az altemplomot (vö. 3. jegyzet), valamint a palmettás díszű oszlopfőt is (Árpád-kori kőfaragványok. 2. kép, 80-81.; Koppány 16.; Pannónia regia. 55.). 9. Eygun, François: Saintonge romane. La Pierre-qui-Vire, 1970. 2-4. kép, 38-44. A templom 1081-től kezdve Cluny fennhatósága alatt állt. 10. Férnie 141-143.; Grodecki, Louis - Mülherich, Florentine - Taraion, Jean - Wormald, Francis: Die Zeit der Ottonen und Salier. München, 1973. 75-76.; Liess, Reinhard: Der frühromanische Kirchenbau des 11. Jahrhunderts in der Normandie. München, 1967. 14-29., kép, 166-182.; Grodecki, Louis Duval, Georges: L'ancienne abbatiale de Bernay. Monuments historiques, No. 103. 1979. 10-16.; Musset 2.: 1-23. kép, 45-56. A feldebrői pillértípus angliai párhuzama (vö. 4. jegyzet) e képbe beleillik. ILA veszprémi féloszlopos támaszokhoz nyilvánvalóan igen közel áll a székesfehérvári bazilika nyugati építményének négykaréjos pillértöve (Henszlmann I. tábla q., IV. tábla, 149.; vö. 1. jegyzet), amelyet a tagolt lábazat hiánya is határozottan korainak mutat. A feldebrői árkádpillérek keresztmetszeti megfelelői az erdélyi Baráthelyen gótikus áthidalások alatt tűnnek fel (Magyarországi művészet 1300-1470 körül. Szerk. Marosi Ernő. Bp., 1987. 2.: 573. kép). A feldebrőiekkel csak szerkesztésmódban rokonítható, de időrendileg biztosabban egyeztethető az a kisebb méretű egri fejezetes pillértöredék, amely sarkosan alakított átlós és hengeres idomú középső elemekből áll (Kozák Károly: Az egri vár története. Eger, 1981. 9. kép, 6.; Marosi - Wehli 16.). 12. Egyszerű hasábos pillérei voltak pl. a zalavári récéskúti bazilikának, amelyben ezek all. századnál későbbiek nemigen lehettek (ld. pl. MoMűvTört 10. kép, 24., 27., 29.; vö. Tóth 1990, 149.). Az építmény azonosítása a 9. századi Szt. Adorján-templommal (uo. 150-151.) Sós Ágnes újabb, közöletlen várszigeti ásatásai nyomán ismét kétségessé vált. Megemlítendő itt az ecsérpusztai rom is, amely hasábos pilléreinek helyzetével és keskeny mellékhajóival típusban a szabolcsi templomhoz és talán az eltűnt zalavári apátsági templomhoz áll közel. Vö. ehhez uo. 156: 16. jegyzet (ld. sajtó alatt lévő tanulmányomat is, idézve itt 17. jegyzet). Koppány 14-15., 17-18., 143-144.; Koppány Tibor: Középkori templomok és egyházas helyek Veszprém megyében. 2. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 11. Veszprém, 1972. 222.; Sz. Czeglédy Ilona - Koppány Tibor: A középkori Ecsér falu és temploma. Archaeologiai Értesítő, 91, 1964, 1. 41-60. - Szekszárdhoz ld. Kozák Károly: A szekszárdi bencés apátság feltárása. 1-4. A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve, 1. rész: 1. 1970. [Szekszárd, 1970.] 155-180. 2. rész: 2-3. 1971-1972. [Szekszárd, 1972.] 229-269. 3. rész: 4-5. 1973-1974. [Szekszárd, 1975.] 167-202. 4. rész: 1975-1976. [Szekszárd, 1977.] 111-136. és Kozák