Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Tóth Sándor: Pillér és ív a magyar romanikában

téstechnikailag nemigen választhatók külön, noha határozottan elütő stílusúak. A stíluskülönbség azonban nem lehet nagyon nagy: a karzatalj homlokoldali árkádívei az első hosszantihoz hasonló tagolásúak voltak. A következő két hosszanti árkádívet viszont közbül és a falnál is nyolcszögű támasz tartja, amely a kötegpillérnél vékonyabb és valamivel magasabb. így a kötegpillér megemelt fedőlemezéről induló árkádíven a mellékhajó felőli háromnegyedoszlopos támaszrésznek már nincs megfelelője. A két csúcsos ív pedig lépcsősen alakított, sarkain pálcás tagolással, előtét-tagján élszedéssel.

34 A két utóbbi példa világosan mutatja a viszonyt egyfelől a féloszlopos kötegpillérek és a hengertagos hevederek, másfelől a nyolcszögű pillérek és a lapos előtéttagú, lépcsős boltívek alkalmazási köre között. Az a határvonal, amely e megkülönböztetésből adódik, a magyar késői romanika törzsanyagát stilisztikailag kettéosztja. Az említett példák közül - eltekintve a ciszterciektől, amelyeknek legépebbjei (Kerc és Bélapátfalva) jórészt idegenek ettől az összefüggéstől - Pannonhalma az egyetlen, ahol a féloszlopos pillérek és a lapos előtét-tagú hevederek békésen megférnek egymással, anélkül, hogy akár hengertagos heveder, akár nyolcszögű támasz felbukkanna.

35 Másrészt Ják és Sopronhorpács esete arra is következtetni enged, hogy a nyolcszögű pillér és a lapos lépcsőzetű heveder típusával jellemezhető stílusáramlat volt a behatoló, amely a másikat formakincsében korlátozni vagy éppen felváltani törekedett - anélkül, hogy annak színvonalát meghaladta volna. Ennek megfelelően elmondható, hog)' a késői romanika magyar anyagában a leggyakoribb az a féloszlopos pillértípus, amelyhez a keresztszárak szögleteiben háromnegyedoszlopok tartoznak - hiszen ez nyolcszögű támaszokkal együtt és Pannonhalmán is felbukkan. Ugyanakkor e két fő pillértípus különféle alkalmazási módjai mindkét stílusáramlaton belül nagyfokú változatosságot tanúsítanak: a tervek és módosításaik minden esetben az adott feladathoz szabott mérlegeléssel készültek. A szóban forgó féloszlopos pilléralakzat és a lépcsős heveder lapos előtét-taggal eredetileg nem voltak idegenek egymástól: Lessay-ben éppúgy együtt vannak - a lébényi sémát előlegző összeállításban - az alsó, mint a hengertagos hevederek és bordák a fölső zónában."' A többi tárgyalt típust nem ilyen egyszerű visszavezetni a normandiai román építészet korábbi szakaszára. Innen ered a sarokhengertag alkalmazása is, de az a nálunk is felmerülő - egyszerű vagy lépcsős - hevederforma, amelynek ez szerves tartozéka, a francia koragótika épületein kristályosuk ki a 12. század középső évtizedeiben (pl. Sens és Párizs székesegyházán).

37 Ugyanezen stílustörténeti zóna egyszerűbb épületein alakulhatott ki a lépcsős heveder élszedéses változata (pl. Orbais),

38 amely nálunk Pannonhalmán, Ocsán a sarokhengertagossal szoros összefüggésben lép fel. A nyolcszögű pillér - hengeressel váltakozva - Sensi Vilmos repertoárját jellemezte Canterburyben, 1175 körül.

39 A francia koragótikára visszavezethető újabb keletű pillér- és hevederformák nálunk főleg a behatolónak jellemzett stílusáramlatban és Pannonhalmán merülnek föl. Első hazai megjelenésük helyére a sarokhengertagos heveder esetétől eltekintve nemigen lehet rámutatni. Esztergomban vannak nyolcszögű pillértöredékek is, de olyan fejezetdísszel, amely az ócsai vagy a vértesszentkereszti megoldásoknál jóval fejlettebbnek látszik.

4

" A palotakápolnában ugyanakkor fellép az áthidaló hengertag is - az oldalterek árkádívein -, de olyan jellegzetesen koragótikus fogalmazásban, zegzugvonalas normann pálcatagok közé fogva, amely itthon sehol másutt nem tűnik fel.

41 A keresztszárak szögleteiben háromnegyedoszlopokkal ellátott nyolcoszlopos - pilléi típus, amely a normann ornamentika elterjedésétől talán nem függetlenül vált nálunk oly gyakorivá, odaképzelhető lenne az esztergomi székesegyházba, de igen kevés a remény arra, hog)' e kérdésben bizonyító anyagra lehetne szert tenni.

42