Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)
Tóth Sándor: Pillér és ív a magyar romanikában
Annyi mindenesetre kétségtelen, hogy a régebbi eredetű formák - az utóbbi pillértípus és a hengertagos heveder - nálunk éppúgy 1200 körül kezdtek elterjedni, mint az újabb keletűek. Ezidőtájt pedig az efféle pillér- vagy hevederalakítás már éppúgy előfordult Szászországban, mint Délitáliában, és a koragótikus formák is kezdtek szétszóródni. 43 Az eredet meghatározása tehát nem oldja meg egyszersmind az átvétel kérdését is. E kérdésre a Hohenstauf birodalom 1200 körüli építészetének átfogó tanulmányozása nélkül - amire, úgy tűnik, utoljára Richard Hamann tett kísérletet 1923-ban, Magyarországra nézve nem éppen meggyőző eredménnyel 44 - megnyugtató választ nemigen lehet remélni. A nagyrészt különféle északfrancia forrásoktól táplált késői román virágzás itt áttekintett szelvénye a hazai hagyománnyal - eltekintve a pécsi és székesfehérvári kötegpillér-típus gyulafehérvári feltűnésétől - egy ponton mutat nyilvánvaló összefüggést: az áthidalás zónájában továbbvezetett féloszlop-idomok tekintetében. Ez a Feldebrőtől Pécsen át a késői időszak egyik fő áramlatáig vezető összefüggés legalábbis hasonló irányú kapcsolatok időről időre megújuló szerepére utal. A támasz és az áthidalás formai összehangolása ugyanakkor olyan építészeti felfogás tanújele, amelynek a gótikából sokféle alakban ismeretes a folytatása. Nálunk azonban az út a gótikához alig követhető. A nyolcszögű pillérekkel operáló stílusáramlat előretörése elakadt. A 13. század közepének legjelentősebb templomépületén, a budavári Nagyboldogasszony-templomon újra - de egyúttal, úgy tűnik, utoljára is - az előző évtizedek gyakori féloszlopos pillértípusát alkalmazták. A hosszház eredeti hevederei már akkor eltűntek, amikor az épületet 1400 körül csarnoktemplommá alakították. Ismert viszont az északi torony aljának elrendezése, ahol a szokásos vaskosabb alakzatokkal ellentétben a hosszházpillérek típusát használták, sokrétűen tagolt hevederekkel, amelyeknek féloszlophoz tartozó, középső körtetaggal ellátott része félnyolcszög alapú indításokból bomlik ki az érett gótika időszakához a hengertagos idomnál mindenesetre illőbb módon. 45 A következő jó néhány évtizedből a magyar művészettörténet egyetlen fennmaradt többhajós templomteret sem tud felmutatni. A 13. század második felének egyik legjelentősebb ilyen nemű itthoni építménye az egri székesegyház újjáépített hosszháza lehetett. Az egyetlen pillércsonk, amely még megörökíthető formákkal került elő e hosszház romjai közül - ma már ezt is jórészt másolat helyettesíti - aprólékosan tagolt, a fentiektől lényegesen különböző támaszidomra enged következtetni. 46 JEGYZETEK Rövidítések Árpád-kori kőfaragványok. Katalógus/István Király Múzeum. Szerk. Tóth Melinda, Marosi Ernő. Bp. - Székesfehérvár, 1978. (A Székesfehérvári István Király Múzeum Közleményei, D. sorozat, 121.) Bakó Bakó Zsuzsanna Ildikó: Gerecze Péter fényképhagyatéka. [Bp.], 1993. (Forráskiadványok, 1.) Bazsó Lapidarium Hungaricum. 3. Győr-Sopron-Mosón megye. I. Sopronhorpács, plébániatemplom, írta: Bazsó Gábor. Szerk. Horler Miklós. Bp., 1995. Bogyay Bogyay Tamás: Ajaki apátsági templom és Szent Jakab-kápolna. Szombathely, [1944.J Dercsényi 1943 Dercsényi Dezső: A székesfehérvári királyi bazilika. Bp., 1943. (Magyarország művészeti emlékei. II. sorozat: Egyes emlékek és emlékcsoportok, 1.) Dercsényi 1957 Dercsényi Dezső: Zur siebenhundertjährigen Feier der Kirche vonják. Acta Históriáé Artium, 4, 1957, 3-4. 173-202. Dercsényi 1972 Dercsényi Dezső: Románkori építészet Magyarországon. [Bp.], 1972. Entz 1958 Entz Géza: A gyulafehérvári székesegyház. Bp., 1958.
