Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Császár László: Korai „népieseink” és a modernizmus

4. kép. Budapest, V.József Attila u. 12., egykori TÉBÉ bérház. Medgyaszay István, 1939-1942 részletképzés, az ornamentika. Szinte ugyanazt a felfogást látjuk egy Dorottya utcai 1914-es bérházán, mint a József Attila utcai volt TEBE házon 1939-1942-ből. (4. kép) De itt vannak még a kettő között a Budaörsi úti lakótelep épületei vagy pl. az egykori Baár-Madas iskola. A kivétel erősíti a szabályt: még 1926-ban olyan oromzatos, magastetős iskolát épített Nagykanizsára, hogy Kós is elfogadhatta volna. De végül is a modern felfogást ő is magáévá tette: a fekvő ablakokat, a nagy üvegfelületeket, a dekoráció kerülését. Hol jelenik meg mégis a magyaros motívumkincs? A díszítő-sorokon (ld. színházai) falpillérek kopjafát idéző faragásain (persze ez kizsaluzott vasbeton) és a szintén vasbetontól alakított erkélyrácsokon. De ide számíthatjuk még a háromszög (oromzat) alakú tetőtéri ablakait is egyes épületeinél (Budaörsi út). E csoportba: (nem súlycsoportba) tartozónak vélem Toroczkai Wigand Edét is. Azért is fogalmazok így, mert ő kétségkívül többet írt,