Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Kertész Pál: Az athéni Akropolisz védelmének mérnökgeológiai-környezeti elemei

Az athéni Akropolisz védelmének mérnökgeológiai-környezeti elemei KERTÉSZ PÁL 1. Bevezetés A világszerte ismeretes műemlékek közül kimagaslik az athéni Akropolisz együt­tese, amelynek művészeti, építészettörténeti jelentőségét minden szakember isme­ri és elismeri. Ha azonban ezen együttes műemléki védelmének, biztonságos fenn­tartásának természettudományos elemeit tekintjük, láthatjuk, hogy ezek is olyan komplex feladatot jelentenek, amelyek ritkán jelennek meg így együttesen más műemlékekben, illetőleg műemléki együttesekben. Részben ehhez kapcsolódik az is, hogy a görög szakemberek, a Velencei Karta általánosan elfogadott alapelvein kívül, de azokkal nem ellenkezően az Akropolisz­ra vonatkozóan öt további elvet rögzítettek 1980-ban, amelyek iránymutatásul szol­gáltak a sokéves helyreállítási munkálatok során. Ezek a következők: „1. Reverzibi­litás, azaz annak biztosítása, hogy az épület bármikor visszaállítható legyen a be­avatkozás előtti, kiindulási állapotába. Ez azt igényli, hogy a beavatkozásokat a le­hetséges minimális szinten kell tartani és a változtatás előtt és után kielégítő rész­letességű dokumentációt kell készíteni. 2. Minden építési elem önállóságát meg kell tartani és figyelemmel kell lenni azok egyszerű statikai szerepére (azaz az épü­let eredeti állapotára tekintettel kell lenni). 3. A műveleteket az építmény azon ré­szeire kell korlátozni, amelyeket már restauráltak, úgy, hogy ne kerüljenek kapcso­latba a még eredeti állapotban lévő részekkel (az eredetiség figyelembevétele). 4. Az építményt önkonzerválóvá kell tenni, a régi szerkezetek helyreállításával (meg­növelve a statikai elégségességet). 5. Az építmény látványának megváltoztatását a minimumra kell szorítani, ez különösen fontos olyan műemlékeknél, mint az igen jól ismert Akropolisz, a klasszikus szellem világszerte ismert szimbóluma." (The Ac­ropolis in Athens 1983, 126.) A fenti alapelvek közül a leginkább a látvány megmaradása jelent mérnökgeoló­giai problémát, mivel a bizonytalan állapotú lejtők biztosítása legegyszerűbben jól látható szerkezetekkel lenne lehetséges. A mérnökgeológiai és környezeti elemzé­sek itt alapvetően a következő területeken kapcsolódnak szorosan a műemléki fel­adatokhoz: a. Az Akropolisz hegyének földtani-mérnökgeológiai felépítése, az ala­pozások és a lejtők stabilitása, b. A földrengések hatása és az e hatások elleni vé­dekezés, c. Az épületszerkezetek és az építőanyagok megfelelősége és tartóssága. 2. Az Akropolisz hegyének földtani felépítése A hegy az európai hegységképződési rendszerbe tartozik és így a kőzetek minő­sége mellett igen jelentős a szerepe a hegységszerkezeti, tektonikai elemeknek. Athén (és egész Attika) földtani felépítésében meghatározó a szerepe az ún. athé-

Next

/
Thumbnails
Contents