Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Végh János: Pecz Samu önéletírása

Az építkezés ügye így egy időre lekerült a napirendről, míg Khuen-Héderváry minisztei [elnök] ismét elővette és mint végleges építőhelyet a Bécsikapu téren lévő 1.3.5. számú telektömböt, a régi bosnyák kaszárnyát jelölte ki a hová előzetesen a legfőbb állami számvevőszék épületét akarták elhelyezni. A telek megválasztása nézetem szerint nemcsak szerencsés volt, de dacára a telek igen szabálytalan alakjának, különösen előnyös a reá helyezendő épület céljainak megfelelő berendezhetősége miatt, továbbá azért is, mert az épület nagy tömegénél és magasságánál fogva a Várhegy északi oldalán levő épületeknek megfelelő művészi befejezést adhat. A Várhegy déli oldalán a királyi palota, középen a koronázó Mátyás templom, az északi oldalán pedig az Országos Levéltár emelkedik ki, amelyek a többi kisebb magasságú épületekkel együtt a Várnak festői körvonalat kölcsönöznek. Az ezen helyre tényleg felépült Országos Levéltár új épületében középen nyert elhelyezést a hivatalos helyiségek befogadására szükséges rész s a kutató terem, két oldalt pedig egy-egy iratraktár. A hivatalos helyiségeket tartalmazó épületrész a fentebbi elrendezés mellett dél felé került s így az ezen a helyen erősen tomboló északnyugati széltől teljesen védett. A két iratraktár pedig a szükségnek megfelelőleg minden oldalról szabadon állóan volt tervezhető, és csakis a középrészhez való csatlakozásnál érintkezik, de itt is egy három tégla vastagságú fal választja el a középrésztől. A legnagyobb súlyt az épület lehető legnagyobb tűzbiztonságára fektettem, valamint arra, hogy az iratraktárak minden részükben lehetőleg a jó nappali világítást és megfelelő szellőzést nyerjenek. Az épület belső berendezését illetően megemlítem, hogy a főbejáratot a Bécsikapu tér felől az épület közepén rendeztem el, ahol egy előtéren át egy előcsarnokba jutunk. A főbejárattal szemben van a főlépcső, az előcsarnok két végén az iratraktárakba vezető ajtónyílások, melyek azbeszt betétű tűzbiztos vasajtókkal zárattak el. Az előcsarnokból, amely mind a négy emeleten és a pincében ismétlődik, juthatunk el az összes helyiségbe. Az irattár tizenkét, egyenként 2 40 m magas emeletből áll, amelyekből kettő jut az alagsorra; mindig két-két emelet van összefoglalva, s együtt véve egy 4.80 m magas emeletet képezve, [ez] a középső épületrész emeletmagasságának felel meg. Két-két alacsony raktári emeletsor mindig egy tűzbiztos vasbeton födémmel van elzárva, a két félemelet közti födém csak sodronybetétes üvegből készült s raktári vasállványok (repositoriumok) vas-szerkezetével van megfelelően összeépítve. Ezen elrendezés egyrészt azért történt, hogy a kismagasságú emeletsorok alkalmazása folytán minden iratcsomag létra nélkül közvetlen a padlózatról legyen elérhető, másrészt tűzbiztonság szempontjából. Az iratraktárakhoz tartozó két lépcső, valamint a két felvonó a raktárhelyiségeken kívül, azoktól teljesen elszigetelve épült, hogy az esetleg mégis támadó tűz ezeken át felsőbb emeletekre át ne terjedhessen. Nem tartom szerencsésnek azt az elrendezést, mely a legtöbb külföldi levéltárban alkalmaztatott, ahol az elválasztó vasbeton födémek nincsenek, hanem valamennyi födém csakis hézagos üveg illetve vasrácsos szerkezetű, mert ilyen elrendezés mellett a tűz is, de meg a fűtés melege is gyorsan a raktárak legfelsőbb részébe terjedhet. Hasonlókép nem szerencsés azon megoldás sem, melynél a tűzbiztonság szempontjából túlzásba esve minden félemeleten, tehát egymás felett minden két és fél méter magasságban van egy-egy teljesen elzárható vasbeton födém, mint például legújabban Párizsban, a Cour des Comptes-nál, mert ezáltal a raktár túlságosan sötét lesz és szellőztetés szempontjából sem oly kielégítő. Az Országos Levéltárnál szintén csak tűzbiztonsági okokból készültek a fedélszéket alátámasztó oszlopok valamint a fedélszék is vasbetonból, úgy hogy az iratraktárakban csakis az elhelyezendő iratok képezik az egyedüli gyúlékony anyagot. Miután [azonban] az iratok szorosan egymás mellé helyezett iratcsomókban helyez-