Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Sonkoly Károly: Emeletes középkori lakóház Pécs belvárosában. A Király u. 17. műemléki előkutatásának eredményei

1. kép. A ház főhomlokzata, 1997 zékben és a szakirodalomban szereplő datálásnál, a 18. század végénél. Egyes, hitelesnek látszó részleteiből régebbi jellegű állapot rekonstruálható. Ilyen elemek a kapu és az emeleti ablakok nyflástengelyei (esetleg az utóbbiak mérete és formája is), az emeleti mezőket elválasztó pilaszterek kiosztása, valamint a főpárkány magassága. Minden más részletet erős kritikával kell kezelnünk. A jelenlegi összkép zavaróan hamis, eklektikus, díszlet-szerű benyomást tesz a szemlélőre. Az utcai homlokzat egyes részei nem simulnak össze, s nem csak esztétikai, hanem - főleg - műemléki szempontból sem. Különösen erős az ellentét a földszint és az emelet között, s itt elsősorban nem is az olyan, egyszerűen otromba részletekre gondolunk, mint a két kirakat. A sávozás, de főleg a kapu megjelenése a legzavaróbb. Mindkettő a néhány évtizeddel korábbi, „műemléki" tatarozások teljes hiteltelenségének, „szakmai" felületességének kirívó példája. Az udvari homlokzatok (2. kép) szinte teljesen dísztelenek, s feltehető, hogy ez így volt régen is. Az utcai szárny északi oldalán, a földszint keleti szélén elhelyezkedő, harmonikus formájú, kosáríves záródású, kereteletlen kapunyílás szemmel láthatóan őrzi eredeti alakját - szemben az utcai párjával. Tőle nyugatra, az emeleten egy, zárterkély-szerűen a homlokzatra kiültetett, WC-toldalék látható (e 7.).

7 A ház műemléki tudományos leltárát készítő építész - élénk fantáziáról tanúságot téve - „a középkorra jellemző építészeti megoldás "-ként aposztrofálja.

8 A valóság azonban sokkal prózaibb. Valamikor a 19. század második felében-végén, vagy esetleg már a 20. század elején, az emeleten lakó tulajdonos megunhatta a földszinti, az udvarról megközelíthető árnyékszék (f 4.) okozta kényelmetlenséget, s ekkor építtethette az új WC-t az emeleten. Az ilyen, a meglévő, belső térrel takarékoskodó, ezért külső hozzáépítést alkalmazó „komfortosítás"-ra több, pécsi analógiát ismerünk a korból. A hátsó szárny északi végén másodlagos toldások (padlásfeljáró, terasz és alatta kamrák) vannak. A ház csak részben alápincézett. Ennek különböző korú járatai téglaboltozatosak. A főépület valamennyi helyisége boltozott, úgy a földszinten (3. kép), mint az