Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Szilágyi István: Egy ikonográfiai különlegesség. Szent Quirinus „stáció” az egykori Szombathelyen

ték el, ahonnan az ereklyék a 12. században a Santa Maria in Trastevere templomba kerültek.

7 A Quirinus passiójából levont - elsősorban topográfiai - következtetések máig bizonytalanok. A theatrum, vagy amphitheatrum vita e szempontból nem lényeges, mert legalább lokalizálható. Sokkal nagyobb a bizonytalanság a bazilikát és a vértanúság helyét illetően. Ez utóbbival kapcsolatban van, aki csak általánosságban, a városon átfolyó patakot említi közelebbi megnevezés nélkül.

8 A helyet többen a Perinten átívelő római híd miatt a mai Operint utcai hídtól északra teszik,

9 aminek az a logikája is megvan, hogy az elítélés helyétől a város felé jövet közvetlenül lehetett elérni. A meder - legalábbis mai - méretei is támogatják a feltevést. Mások a Gyöngyöst tartják valószínűbbnek,

10 sőt Szendy László tovább pontosít, amikor azt írja, hogy Quirinus „Testét vértanúsága helyétől, mely a mai új víztorony tájékán lehetett, nem messze lelték meg a keresztények, akik a feltalálás helyén emlékkápolnát építettek".

11 A római kori Gyöngyösre a mai viszonyokból nem könnyű következtetni, hiszen holtágak, malomcsatornák is kísérték, sőt a mai Gayer-parknál egy szakaszát az újkori vízrendezés meg is szüntette. Kétségtelen azonban, hogy a Szent Márton felé kivezető utat is hídon (esetleg hidakon) kellett átvezetni.

12 Szombathely 19. és korai 20. századi térképein" a főmedertől keletre lévő folycSág a Szent Márton utcát kb. a mai Wesselényi utca tengelyében metszette. Ez a pont annak a város felől tölcséresen szűkülő útvezetésnek a kezdete, ami az egykori szentmártoni vendéglőig szűkül, azután kelet felé ismét kiteresedik. Ha elfogadjuk a Sibaris (Savarias) = Gyöngyös azonosítást, úgy az esemény megtörténtét egy viszonylag nagyobb területen tételezhetjük fel kelet-nyugati irányban Szombathely és Szentmái ton határa vidékén, dél felé, a patak folyásirányában pedig az újabb víztorony tájékáig. A mai Légszesz és a Vak Bottyán utcákat összekötő híd helyén ugyanis a 19. század elején is volt híd, de lehetett már korábban.

14 Sőt, Rogács Ferenc említi, hogy a légszesz társulat által épített gazométer helyén római kori négyszögletes facölöpöket szedtek ki 2,5 m mélységből, amelyek valószínűleg egy a Gyöngyösön átívelő római hídhoz tartoztak.

15 Természetesen még sejtetni sem akarom ezzel, hogy a Religio cikkírója által említett „statio"-nak, bárhol állt is, közvetlenül kora keresztény eredete volt. Azt azonban bátran fel lehet tételezni, hogy a hagyomány legalább úgy éltette a szenthez kötött helyet, ahogy az Szt. Márton kútjával és szülőházával is történt, eltekintve attól, hogy napjaink feltárásai ezt inkább cáfolják, mint igazolják. Kutatásaim során Quirinus középkori, vagy barokk időkbeli tiszteletének nyomaival Szombathelyen eddig nem találkoztam. Lehetséges, hogy az csak a 18. század végén, az antikvitás iránt feltámadt érdeklődés, a felfedezett római kőemlékek és a városnak az antik Savariával párhuzamba állítása révén került előtérbe. Az egyháztörténelem azonban számon tartotta a szentet, s annak helyi kötődését.

16 Csak ez magyarázhatja, hogy Szily püspök épülő székesegyháza kereszthajójának északi részébe Szt. Márton, a délibe teljesen azonos módon, egyenrangúan Szt. Quirinusoltárát és életéből vett két-két jelenetének falképét adta programba.

17 Ez a feltűnő, tudatos párhuzamosság másképp is megnyilvánul. Dancsecs József ikervári plébános Balassa püspök 1844. október 13-i beiktatására írt verse hetedik szakaszában azt kívánja az ünnepeltnek, hogy „Székvárosodnak hajdani gyöngyei Márton- 's Quirinnek szelleme lengjen itt Fölkent fejednek fürtjein; s küzdj Mint amazok, feszített erővel."

18