Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)
Szilágyi István: Egy ikonográfiai különlegesség. Szent Quirinus „stáció” az egykori Szombathelyen
Nem lett volna az ilyen buzdításnak értelme, ha az ünneplő közönség nem így ismeri a két szent hagyományát. Éppen ez teszi érthetetlenné, hogy Szt. Quirinus „stáció"-jának a Religio-beli cikket leszámítva sehol még említésével sem találkoztam. A cikkhez korban legközelebb álló, 1841. június 14-én tartott Bőle-féle egyházlátogatás szokás szerint felsorolta „A fára körében létező kő képek és keresztek"-et, de Quirinus emlékét nem nevezi meg. Azt mondja viszont, hogy „4. Ugyan a Sz. Márton fiók helység közepén a vendég fogadó ellenében létezik egy kis kő kép". 19 Talán azonos azzal, amire Horváth Tibor Antal már 1667-ből hoz adatot. 20 Hogy ez lehetett-e a Quirinus képével díszített emlék, bizonytalan. Mindenesetre a Religio idézett szövege: „A Gyöngyös partján egy füzetben látható" elírás lehet, s értelmesen csak egy füzesre vonatkozhat. Ez az előbbivel való azonosítás lehetőségét megkérdőjelezi, bár az ország sok városát sorozatban ismertető szerzőtől nem lehet kizárt bizonyos elnagyolt fogalmazás sem. A másik, valószínűtlenebb magyarázat a füzet - fonat, fonott kerítés, ami egy falazott emléket védőn vesz körül. Ehhez azonban az etimológiai összefüggések hiányosak. 21 Amikor a város 1857. évi, tehát a cikkel lényegében egyidős kataszteri térképét vizsgáltam, a fentitől eltérő érdekes megállapításra jutottam. A leginkább szóba jöhető területeken nem találtam semmilyen támpontot, de a Gyöngyös említett déli hídja alatt a jobb parton két jel is feltűnt. Az egyik a 2437., a másik a 2418. hrsz ú parcellán található. Az előbbi értelmezése bizonytalan, az utóbbi viszont határozottan egy falazott képoszlop térképjelének látszik. A térképhez tartozó telekkönyv 22 tanúsága szerint mindkét ingatlan a város tulajdona. Ez még inkább hihetővé teszi, hogy itt egy, a közösségnek szóló kultikus emléket állítsanak. Lehetséges, hogy az 1896-ban született Szendy László erről a képoszlopról még élőszavas hagyomány alapján tudott, hiszen az valószínű a Gázgyár 1872. évi építkezései alkalmával pusztulhatott csak el. A Crázgyár történetének írói megjegyzik, hogy a telephelyet az akkori város legmélyebb pontján jelölték ki. Ez valóban lehetett a folyó közvetlen szomszédságában füzes terület. 25 Mint az eddigiekből látható, a Quirinus-képoszloppal kapcsolatosan egykori létén túl ma még bizonyosan semmi sem állítható. Az azonban kétségtelennek látszik, hogy helyi tisztelete nem ment teljesen feledésbe, s az nem az 1930-as években, a Szalézi templom kapcsán éledt csak újra. Ennek ellenére magyarországi népi kultuszáról sem tudunk még semmit; Bálint Sándor nagy munkájából 24 is hiányzik. A német kutatás szerint köszvény és lábfájás ellen hívják segítségül. Püspöki ornátusban, malomkővel a nyakában ábrázolják. 25 Talán valami hasonló lehetett a szombathelyi stáción is. JEGYZETEK 1. Szmolyán József (1922-1976) egykori Domonkos-rendi szerzetes, 1953-tól a Kálvária-kápolna lelkésze volt haláláig. 2. Géfin Gyula (1889-1973) szemináriumi rektor, ismert helytörténész, adatait valószínű csak emlékezetből diktálta le. Eredetileg Géfin Gyula: A szombathelyi székesegyház, 2. bőv. kiad. Szombathely, 1945. 47. 3. Fekete M.Jozefa és Lauko M. Joanna karmelita rendi nővérek voltak, akik a szombathelyi Kálvárián 1906-ban épült kolostorban laktak. Schematismus cleri dioecesis Sabariensis pro anno Domini 1943. Sabariae, 1943. 102. 4. A magyarországi városok physiognomiája catholicus szempontból. VI. Szombathely, Veszprém, Keszthely és Kőszeg. Religio, 1853. augusztus 9. Az idézet a 129. oldalról való.
