Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Ágostházy László: A romokról

2. kép. Káros következményű „didaktikai" csík Hasonló következményű az a megoldás is, amikor a „didaktikai csíkot" készítik a fal teljes koronáját lefedő betonréteggel. Súlyos, látványos falazatpusztulások elindítója az esetben is a teljes keresztmetszetet elzáró betoncsík. (2. kép) Szerencsésebb megoldás, ezért kevésbé káros következményű, ha a csík csak 8-10 cm szélesen követi a fal két szegélyét s a köztes részeken szabadon tud a nedvesség áramlani. Ugyancsak megfelelő, ha a csíkot nem betonból, hanem téglából készítik. Fontos tehát, hogy a fal keresztmetszetében a páradiffuzio útja ne legyen elzárva. A konzerváló beavatkozások során szükségszerűen felmerül az a gondolat, hogy az eredeti maradványok tartós megőrzése érdekében kisebb-nagyobb mértékű védő ráfalazás készüljön. Ez a szükségessége miatt logikus gondolat azonnal indikálja a meglévő, az eredeti állapottól nem egyszer még a szakembereknek is alig valamit mondó maradvány értelmezésének, érthetőbbé-élménykeltőbbé tételének gondolatát. S innen indul útjára a nagy dilemma: mit? hogyan? mennyit? Különösen olyan maradványok vetnek fel ilyen gondolatokat, amelyeknél • vagy nagyon kevés maradt meg ahhoz, hogy a látvány érthető legyen; pl. a római kori maradványok Aquincumban, Szombathelyen, • vagy elég sok maradt meg ahhoz, hogy az alkotás majdnem ép, majdnem használatba vehető legyen; pl. a zsámbéki templomrom, a visegrádi Salamon-torony század eleji állapota, vagy egyes váraink bizonyos részei. E problémarendszerrel szembesült a magyar műemlékvédelem akkor is, amikor a régészeti feltárások nyomán előkerült római kori, vagy középkori maradványokat meg akarta őrizni, vagy a vár- és kolostorromok pusztulását meg akarta akadá-