Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Cser István: Eltűnt templomok a Bakony vidékén

Eltűnt templomok a Bakony vidékén CSER ISTVÁN Hajdan volt templomok nyomába ered ez a tanulmány, a készülő „Veszprém megye műemléki topográfiája" előmunkálata. De nem részlete, még ha egyes részei beépülnek is majd a kötetbe. Éppen, mert részei a topográfia tagolódása miatt szétszóródnak, indokolja talán ezt az összefoglalást, aktualitását pedig az adja, hog)

7 a topográfiai gyűjtőmunka szervezője és a kötet szerkesztője éppen az ünnepelt: Koppány Tibor. A cím földrajzilag: Veszprém megyének a 8. sz. főút fölötti részére utal. Nem minden - okkal ideszámítható - templomról lesz szó, csak azokról, melyek topográfiai feldolgozását a szerző végezte s amelyeket a források alapján rajzban és szöveggel rekonstruálni tudunk. A korai középkortól alapított és azóta elpusztult, eltűnt templomoknak se szeri, se száma. Róluk többet, kevesebbet, vagy éppen semmit sem tudunk. A szakirodalom is csak többé-kevésbé foglalkozott velük. Izgalmas, és gyakorlati szempontból is fontos lenne a ma is álló templomokba beépült, lappangó középkori maradványok kibontása (pl. Vinár, Fenyőfő, Nyárád stb.), vagy az olyan mérvű és jellegű átalakítások és bővítések megfejtése, melyek nyomán a korábbi templom valójában eltűnt (pl. Marcalgergelyi, ev. templom, Bakonyoszlop, Sikátor, Bakonyszentkirály, r. k. templom stb.). Ehelyütt most nem ebből az adósságból kívánunk törleszteni. Olyan templomokról lesz szó, melyek valóban eltűntek, sem romok formájában nem maradtak ránk, sem új köntös alatt nem rejtőznek. Ez a tény nagyjából időbeli behatárolást is jelent: a múlt században, vagy századunk elején kerültek lebontásra. Hogy miért? Talán mert elaggottak, mert kinőtték őket, mert nem fértek a kor szemléletébe. Ma már beleférnének, féltve őrzött műemlékeink lennének. Az anyaggyűjtés bővebb körű a készülő topográfia kereteinél és nem korlátozódik a védett épületekre. Ha nem így lenne, ez a tanulmány nem íródhatott volna meg, hiszen a tárgyalt templomok utódai közül mindössze kettő védett. A tanulmány mindössze két alapadatra támaszkodik: a korabeli kataszteri térképekre valamint a levéltári és szakirodalmi anyagra. A kataszteri térképek először kerültek szisztematikus összegyűjtésre és felhasználásra a műemléki topográfiai kutatómunka során, és talán ennek nyomán tudatosult, hogy ehhez a munkához nélkülözhetetlenek. A Dunántúl e részéről az 185657-58. években készültek, éppenséggel nem fennkölt célzattal: adókivetésre. Kifundálói aligha gondolták, hogy a korra vonatkozó egyik legértékesebb kultúrtörténeti forrásmunkát készítik. Elemzésük - bár nagyon is időszerű lenne - nem fér e tanulmány keretébe. Mindössze annyit állapíthatunk meg sommásan, hogy az ábrázolás teljessége, méretpontosság és kontúrhűség tekintetében megfelel mai elvárásainknak, természetesen a lépték lehetőségein belül (M=l:2880). Megadja - ese-