Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Cser István: Eltűnt templomok a Bakony vidékén

tünkben - a hajdan volt templom helyét, környezetét, tájolását, kontúrját, méreteit és többnyire patrónusai is. Méretpontossága egy-egy épületnél 1,0-1,5 m körül mozog (a vonalvastagság kb. 0,5 m!). Kontúrhűsége és főleg ebbéli igyekezete nagyban függ a térképrajzoló habitusától. Néha egészen kis elemeket akar érzékeltetni, ha karakteresnek érzi, pl. a középkori templomok támpillérek általában jelzi. A szentélyapszisok ábrázolása nem egyértelmű, az egyenes végfal hihető, de a sokszög és a körív bizony keveredik. A homlokzati torony kis kiülését vagy jelzi, vagy nem. Néha a nagyon kis homlokzati mozgásokat - lizéna, rizalit, saroklemetszés - is megpróbálja érzékeltetni a „túlbuzgó" rajzoló térképén, nem csekély fejtörést okozva a későbbi kutatónak (pl. Nagygyimót). Felhasználtuk még a II. József kori I. számú katonai felmérést is az 1780-as évekből, és minden más a munkánk során adódó térképet is. Az egyéb levéltári anyagokból a téma jellegéből adódóan a Canonica Visitatiós jegyzőkönyvek a leghasználhatóbbak. Tartalmuk változó, a koraiak nagyon szűkszavúak, a későbbiek részletezőbbek. Sajnálatos, hogy a História Domusok átolvasására nem volt lehetőségünk, és az írott források jellegéből következően a levéltári kutatás is csak viszonylag lehetett „teljes körű". Sajnálatos, hogy a tizenkét templom egyikéről sem sikerült fényképet, levelezőlapot, vagy homlokzati rajzot találni, mindössze Lókútról tudunk bemutatni egy primitív félhomlokzat ábrázolást. Szerencsésnek mondható viszont, hogy három templomról műszaki rajz került elő - még akkor is, ha a dabronyit szigorú kritikával kell kezelni. A rekonstrukciók során felhasznált és felhasználható adataink eltérő jellegűek és minőségűek s behatárolják a levonható következtetéseket. Munkánk során az alaprajzok kontúrját a kataszteri térképről vettük, többnyire változtatás nélkül. Csak a nyilvánvaló hibákat korrigáltuk, vagy pontosítottuk, ha volt miről. A kontúron belüli állapot rekonstruálására csak a korabeli leírásokra és analógiákra lehetett támaszkodni, szerencsés esetben régi rajzokra. A szövegekből nehéz „építkezni". A leírások többnyire mindig fontosnak érzik a templom helyének pontos megörökítését, s gyakran kiérződik belőlük a rémült aggodalom a két legyőzhetetlen rém, az árvíz és a tűzvész iránt. Egy szót sem vesztegetnek pl. a belső tér leírására, de aprólékosan részletezik az oltár térítőit, és hogy megszentelt, vagy csak megáldott, s ha igen, ki által. A boltozatokat - ha voltak - említik a szövegek, de hogy milyen, azt honnan is tudhatták volna a jegyzőkönyvező papok. így hát a templom kora, mérete, jellege szerint próbáltuk azt a rajzokon ábrázolni. A toronyról szó esik, ha van, ha nincs, de ritkán úgy, hogy „vezetné az iront". A sekrestyéről is szólnak, néha a helyét is megadja, de ennél többet ritkán. Említik a kórust is, sokszor formájára, méretére, szerkezetére is kitérve, a berajzolt karzatok tehát eléggé biztos „oszlopokon" állnak. Az oltárokról, és ha volt, a szószékről mindig szó esik, ezeket kellő bizonyossággal lehetett jelölni. (Némi kétely azért persze indokolt, mert nehezen hihető, hogy a nagygyimóti templomban ne lett volna szószék.) Leginkább az ajtók, ablakok elhelyezése kérdőjelezhető meg, kivéve, ha korabeli rajz, vagy szöveges utalás segít azt elhelyezni, de korszaka, tájolása, logikája, a falfelület mérete valószínűsít valamiféle kiosztást. Ilyen meggondolásból rajzoltunk pl. tömör északi hajófalat a középkori templomra. Bonyolultabb a bejáratok kérdése. Általában a toronyaljon át jelöltük, oldalbejáratot a középkori templomoknál is csak ott feltételeztünk, ahol egyéb adatok - pl. előtér - is valószínűsíti azt. (Érdekes próbát kínál feltételezéseink ellenőrzésére Lókút esete. A templomépületből semmi nem maradt, talán csak az alapok a föld alatt. Hogy mégis legalább valami látható, kézzelfogható tárgyi emlékkel felidézzük a múltat, igyekeztünk a berendezési tárgyak egyik-másikát azonosítani.) Leírásainkban meglehetősen sok a ha, talán, esetleg, azaz a feltételes mód. Dehát múltat idézünk, hézagos adatokból. Tudatosan felvetünk olyan kérdéseket is,