Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Ágostházy László: A romokról

1. kép. Hibás „konzerválás" miatt elpusztult maradványok nak megállítása. Mert hiszen máig megoldatlan a gond: mit lehet tenni, lehet-e egyáltalán bármit is tenni az időjárás pusztító hatásai ellen itt, Közép-Európában, az itteni klimatikus viszonyok mellett, ahol az idő múlásával történő versenyfutás a romokra vonatkozóan még kilátástalanabb, mint az „élő" emlékek esetében. Itt romkonzerválás jóformán el sem képzelhető más módon, mint hogy ún. védő ráfalazásokat is alkalmaz a konzervátor. Már pedig ez a szükségszerű módszer azonnal felveti az új-régi arány, az alkalmazható kiegészítő anyagok választéka, s főleg a hitelesség számtalan problémáját. A kötöttségek ezen hallatlanul keskeny ösvényén kell a konzervátornak járnia, hogy meg tudja lelni az emlékenként eltérő meggyőző megoldást. A magyar műemlékvédelem is „hősiesen küzdött" a rommaradványok megőrzéséért, amikor szerte az országban konzerválta ezeket. Az Alföld , a Dunántúl, vagy az északi országrészek számtalan Árpád-kori templomának, középkori kolostorának, udvarházának falai őrzik e tevékenység nyomait (salföldi kolostor, balatonfüredi templomrom, somogyvámosi templomrom, hajdúszoboszlói városfal, mezőnyárádi templomrom és számtalan más). Ezeket „csak" szakszerűen konzerválni kellett s időről-időre vissza kell térni, hogy az időjárás pusztításainak nyomait eltüntessék. Csak így lehet esélyes az a bizonyos versenyfutás. A szakszerű konzerválás kérdésében a magyar gyakorlatot mindig a kísérletezés, a legmegfelelőbb módszerek keresése jellemezte. E szándék például a falkoronák időtálló kialakításánál is sokféle megoldást eredményezett.

11 Egy időben a teljes felületű, a fal egyenetlenségeit követő beton „lepénnyel" való lefedésben vélték sokan a tartós megoldást meglelni. A módszer csak részben működött jól: valóban megvédte a feltárt falak koronáját a csapó esőtől, az olvadó hótól, de nem számolt a talajból a falban felszívódó nedvesség hatásával. A fal teljes szélességét lezáró beton csökkenti a falazat párologtató felületét, alatta a felszívódó nedvesség feldúsul s rövid idő leforgásával teljesen szétfagy, elpusztul a védendő, az eredeti épületmaradvány. ( 1. kép) Ez még akkor is pótolhatatlanul veszteséget jelent, ha a folyamat olyan romterületen történik, ahol további feltárások „pótolhatják" (?) a kárt.