Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Galavics Géza: A szigetvári Dorffmaister-freskó és a Festetichek

4. kép. Szigetvár, Ali pasa dzsámi - plébániatemplom zai társadalomtörténet, művészettörténet ismeri azt a jelenséget, hogy a frissen kiemelkedett nemesi családok némelyike az újonnan szerzett területeket úgy vette birtokába, hogy demonstratív módon vállalta annak múltját és hagyományait is.

7 Mivel a Zrínyi-hagyomány a magyar történeti tudat legbecsesebb rétegei közül való, felmutatásával és ápolásával a Festetich-család a nagyhírű elődök örököseként jelenhetett meg. Egy ilyen gesztusra éppen a képzőművészeti reprezentáció kínált kitűnő lehetőséget. Festetich Lajos Szigetvár hajdani mecsetének kifestetésével családjából elsőként vállalta a Zrínyi-hagyomány megjelenítését, s Csokonai levele is jelzi, hogy a család készen állt a folytatásra. A tíz évesen Szigetvárra látogató Festetich László felnőve nagybátyja nyomdokába lépett. Egész sor a Zrínyi kultuszt szolgáló kezdeményezését ismerjük. 1820-ban ő hozatta fel Csáktornyáról Zrínyi Miklós képmását, hogy modern portrét festessen róla a bécsi Peter Krafft-tal, majd a Zrínyi-arcképet metszetben is sokszorosíttatta. Tervezte egy Zrínyi emlékmű felállítását, s ő bízta meg először Peter Krafftot egy Zrínyi kirohanása kompozíció megfestésével.

8 A téma tehát ugyanaz, mint a szigetvári mennyezetképen: Zrínyi kirohanása és hősi halála. Krafft azonban, noha már vázlatot is készített a grófnak, a képet mégsem Festetich László számára festette meg. Új megbízója akadt: a Magyar Nemzeti Múzeum számára rendelték meg „Zrínyi kirohanását", közadakozásból, a magyarországi megyék költségére." Nem csupán megbízóváltásról van itt szó, a különbség lényegibb ennél. A magyar történelem jeles eseményéről immár nem egy