Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Keresztessy Csaba – Simon Zoltán: Az erdőbényei Budaházy - Fekete-kúria

volna ki a kúria északnyugati sarkában. Mindezek alapján feltehető, hogy a kúria északi felét ugyancsak egyetlen, ám a délinél jóval keskenyebb helyiség foglalta el. Ennek a szobának szerencsére fennmaradt egy további részlete is. Az E. 5. helyiség déli falának nyugati szakaszán, a jelenlegi ajtótól jobbra előkerült a korai periódus ajtajának jobb oldali kávája, mely, hasonlóképpen a keleti oldalon feltárt első periódusú ablakfülke kávájához, élszedéssel van kialakítva. Az ajtó záradékát a jelenlegi ajtó elkészítésekor tönkretették. A káván megfigyelhetőek a korai meszelésrétegek, melyek be is fordulnak. A káva jobb oldalán erős égésnyomok láthatóak, melyek megengedik azt a feltételezést, hogy a korai épület egykoron leégett. Talán nem járunk messze az igazságtól ha feltesszük, hogy ezzel az ajtóval szemközt nyílt egykor a déli szobába vezető ajtó is. A legnehezebb dolgunk a pitvar képének visszaidézésével van, ugyanis az E. 3. helyiség nyugati falának kivételével csak az E. 6. szoba északkeleti sarkában áll egy kis szakaszon az eredeti fal. Elviekben nem volna kizárható, hogy a pitvar hátsó részét itt is konyha foglalta el, azonban a jelenlegi E. 3. és E. 4. helyiségek közötti osztófal, pontosabban annak korábbi része, a leírásnál említett, egykor nyitott ív csak barokk kori építmény. Ha korábbi falat feltételeznénk itt, akkor ennek is ezen a helyen kellett volna állnia, hiszen ez alatt húzódik a pince boltozatait szakaszokra bontó észak-déli irányú hevederív. Mégsem tartjuk valószínűnek, hogy itt korábbi fal állt volna. Ennek oka az északi helyiségbe vezető korai ajtó helye. Ha az említett ajtóval egykorú fal állt volna a jelenlegi helyén, úgy az ajtó indokolatlanul a sarokba szorítva kerülne. Ebben az esetben azt inkább az északi fal tengelyében, éppen a mai ajtó helyén alakították volna ki. Igaz viszont az is, hogy ha a pitvart egyetlen térként képzeljük el, az ajtó az így sokkal hosszabb északi falnak sem esik a tengelyébe, ami viszont magyarázható azzal, hogy ott kellett állnia az északi helyiségben feltételezhető fűtőberendezést (alighanem cserépkályhát) kívülről tápláló fűtőnyílásnak. A fentebb ismertetett, pitvaros megoldású épületek esetében általánosnak mondható szokás volt, hogy a szobákat kívülről (esetünkben a pitvarból) fűtötték, ahová a személyzet úgy juthatott be, hogy az intim helyiségek életét nem zavarta meg. Ezen az alapon a déli nagyterem fűtését is ilyen módon képzelhetjük el: tehát az ott is feltételezhető cserépkályhát kívülről, a pitvar felől, a bejárati ajtótól nyugatra nyíló fűtőnyíláson keresztül fűtötték. Megjegyzendő, hogy a kályhák feltételezett helyén ma is kémények állnak. Visszatérve az ajtók kérdésére, nagy a valószínűsége, hog)' azok kőkeretesek voltak. Az egyetlen, megmaradt ajtókáva ugyanis a fal pitvar felőli oldalán már nem jelenik meg, márpedig ha az ajtónak falazott kávája lett volna, annak az E. 6. helyiség északi falán elő kellett volna bukkannia. Mivel ilyet ott nem találtunk, fel kell tennünk, hogy ezen az oldalon kőkeret állt, amelyet a barokk átalakítás során kiemeltek. A kőkeret fészkének nyugati széle viszont azért nem került elő, mert az éppen az E. 3. és E. 6. helyiségek közötti fal vonalába esik, a barokk fal tehát takarja. Ez a tény ismét megerősíti, hogy az említett barokk fal helyén nem állt korábban fal, tehát a pitvar eredetileg egyetlen tér volt. Mindezek alapján valószínű, hog)' a telken már a 17. században is - mint ahogy később is - álltak más, gazdasági jellegű épületek, s ezek egyikében lehetett eredetileg a konyha. A pitvar első periódusú falrészein szépen megmaradtak a korai meszelésrétegek, melyek itt is piszkosfehér-sárgásfehér színűek. A meszelt felület maximum a jelenlegi padlószinttől mért 243 cm-ig követhető, fölötte már a téglás, kevert anyagú barokk kori emelés húzódik. A falkutatás során feltárt maradványokból kirajzolódik előttünk az erdőbényei kastély első peridusának képe. Egy törtkőből épült, észak-déli tengelyű, téglalap alaprajzú, kétszintes kúria állt itt, melynek alsó szintjét egy félig-meddig pincesze-