Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Keresztessy Csaba – Simon Zoltán: Az erdőbényei Budaházy - Fekete-kúria

rú, keresztboltozatos tér foglalta el. (8. kép) Ez a keleti oldalról nyílott. Az emelet előtt valószínűleg fából készült folyosó húzódott, melyre minden bizonnyal falépcső vezetett fel. A lépcső alighanem a keleti oldalon emelkedett. Az emeletet három helyiség foglalta el. (9. kép) A folyosóról nyílt - ugyancsak keleten - az épület közepén elhelyezkedő fogadótér, a pitvar. A pitvarból lehetett bejutni a kúria déli felét elfoglaló, reprezentatív nagyterembe, mely alighanem ebédlő volt. Ugyancsak a pitvarból nyílt az északi részen álló kisebb lakószoba. Valószínűnek látszik, hogy mindkét emeleti szobában állt egy-egy cserépkályha, melyeket a pitvar felől fűtöttek. Valamennyi helyiség fehérre volt meszelve. Az épület főhomlokzata a keleti volt. (10. kép) A homlokzat valószínűsíthető három tengelyét a középen álló földszinti, illetve emeleti ajtók, illetve a tőlük jobbra és balra mindkét szinten elhelyezkedő egy-egy (az emeleten kőkeretes, a földszinten falazott) ablak jelölte ki. Az emeleti ajtó felett díszes, chronosztikonos felirat húzódott. Az emeleti és a földszinti ablakokat eltérő formájú, feketére festett keret övezte. A homlokzat sarkait fekete, festett téglalapokból álló kvádereket utánzó armírozás díszítette. Maguk a falfelületek fehérek voltak. Lehetséges, hogy a főhomlokzat felett pártázat állt. Az oldalhomlokzatok emeletein 2-2, a földszinten l-l, alighanem a főhomlokzat nyílásaihoz hasonló ablak nyílt. Nem kizárt, hogy a fafolyosó és a pártázat - ha volt - az északi és a déli oldalra is ráfordult. Az oldalhomlokzatok sarkait is festett armírozás díszítette. A hátsó, nyugati homlokzaton - mely eleve rejtett, másodlagos jelentőségű volt - a többi homlokzaton megtalálható díszítőelemek már nem jelentek meg. Ezen az oldalon mindössze két ablak nyílt, azonban ezekről már nem állítható biztosan, hogy ugyancsak festett kőkereteik voltak. A feltárt részletek alapján ez, az első periódusú épület a 17. században épült. Pontosabb korhatározása nehéz feladat. A kronosztichon-töredék csak egy római 1. számot őrzött meg, melyből sajnos számos variációs lehetőség adódik. Nem jobb a helyzet az írott források terén sem. A kúria egyelőre nem azonosítható az erdőbényei kúriákat és exemptus házakat felsoroló 17-18. századi listákon. A névadó Budaházy család erdőbényei birtoklásáról mindössze öt adat áll rendelkezésünkre (nem számítva a ma is élő, a Diókúti szőlőhegyen lévő Budaházy-szőlő földrajzi nevet,

48 ebből kettő a 17. századbői, három pedig a 18. század elejéről. Ez utóbbiak (Jósa Istvánné, Budaházy Erzsébet említése) már csak a leányágra utalnak. Az 1693-ban említett Budaházy Zsigmondról inkább az tűnik valószínűnek, hogy a család Tállyán élő másik ágához tartozott, akinek történetesen volt egy fél telke Erdőbényén is. A legkorábban említett Budaházyról, Andrásról is csak áttételes adatokkal rendelkezünk. Mégis ő tűnik - jobb híján - a legalkalmasabbnak arra, hogy a kúria építtetőjét lássuk benne. Az, hogy Budaházy András a 17. század első felében szerzett Erdőbényén egy telket, megengedi azt a feltevést, hogy több ilyen akciója volt, csak ezekről nem maradtak fenn adatok. Több jobbágytelek egy kézben történő egyesítése alkalmas lehetett egy nemesi telek kialakítására, melyen fel lehetett építeni a birtokos nemes kúriáját. Megengedi ezt a feltevést Budaházy András társadalmi helyzete (Zemplén megye kapitánya), mely biztosíthatta egy ilyen építkezés anyagi hátterét. Budaházy András apja, Budaházy Farkas 1621-ben még élt, s a Zemplén és Ung megye határvidékén, Veskócon és Szalókon birtokolt. Másik fiának, Lászlónak gyermekei (köztük az említett Zsigmond nagyapja) - nyilván apjuk halála után - 1680-ban osztoztak meg örökségükön. Budaházy Andrásról és leszármazottairól sajnos nem állnak rendelkezésre ilyen konkrét adatok. Az mindenesetre valószínűnek tűnik, hogy a 17. század közepe táján már felnőtt férfi lehetett, aki betölthette a fontos katonai tisztséget. Az, hogy Budaházy András 1665