Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Keresztessy Csaba – Simon Zoltán: Az erdőbényei Budaházy - Fekete-kúria

rai épület belsejéből. Sajnos nagyon kevés. Az emeleti osztófalak közül csupán egyetlenből maradt fenn két kisebb szakasz: az E. 5. és E. 6. helyiségek között. Mindazonáltal valószínűsíteni lehet az épület egykori beosztását, részben a mai falak egymáshoz való viszonya, részben az épebben megmaradt földszinti terek alapján. Az E. 1. és E. 2. helyiség közötti osztófalról már említettük, hogy az a kúria déli falához hozzáépült, kötésben áll viszont a barokk kori kályhafülkékkel, építőanyaga és habarcsa alapján ez is a barokk kori átalakításkor keletkezett. A kúria 17. századi déli falának belső oldalán visszabontott korai osztófalra utaló nyomokat nem találtunk, tehát itt az első periódusban a kúria teljes szélességét elfoglaló terem állt. A kérdés csupán az, hogy hol húzódott egykor ennek a teremnek az északi fala? Azt a lehetőséget, hogy az emeleten egykor mindössze két szoba állt volna, nyugodtan elvethetjük. Funkcionálisan logikátlan megoldás volna, s a környékbeli, hasonló korú, jobban megmaradt épületek (pl. Tállya: Rákóczi-ház; Tolcsva: Rákóczi-ház stb.), de korábbi világi lakóépületek, vagy későbbi, a népi építészethez sorolható épületek esetében is olyan alaprajzi elrendezéssel találkozunk, ahol a bejárat egy fogadótérbe, úgynevezett „pitvarba" nyílik. A pitvar bejárattal szembeni felét néha konyha foglalja el. A pitvarból az egyik irányba egy nagyobb, sokszor reprezentatívabb helyiség, ebédlő (a népi építészetben a tiszta szoba), a másik irányban lakószobá(k), (a népi építészetben a hálóhelyként is szolgáló kamra) nyílik. Amennyiben a pitvar hátsó részét konyha foglalja el, úgy abból is nyílhat egy kisebb kamra a lakószoba mellett. Igen valószínű, hogy esetünkben is ilyesféle alaprajzi elrendezésre kell gondolnunk. Meggyőződésünk tehát, hogy itt is legalább három egységgel kell számolnunk. Az E. 1. és E. 2. helyiségek jelenlegi északi fala ugyan teljes hosszában vegyes, tégla-kő falazóanyagból épült, habarcsa megegyezik a barokk bővítés habarcsával, de éppen alatta húzódik a földszinten a pince keresztboltozatának déli és középső szakaszait egymástól elválasztó hevederív. Ennek vonalától délre osztófalra tehát nem - már csak statikai okokból sem - gondolhatunk. Észak felé ugyanez a helyzet. Itt egyébként a másik, bizonyosan 1. periódusú osztó fal éppen a következő hevederív felett húzódik. Véleményünk szerint tehát a mai E. 1. és E. 2. helyiségek jelenlegi északi falának helyén kellett állnia a korábbi falnak is. Méretei alapján ez a nagy helyiség lehetett a kúria reprezentatív terme, talán ebédlője. Korábban már említettük az E. 1. helyiség déli falában talált nyílástöredéket, melyről egyelőre eldönthetetlen, hogy falifülke, vagy ablak maradványa. Egy másik, egykor a szobához tartozó objektumra bukkantunk az E. 2. helyiség nyugati falában. A délnyugati saroktól mért 91 és 171 cm között sárba rakott kő-tégla falazattal elfalazott falifülkét tártunk fel. A fülke hát- és oldalfalai vakolattal csak durván vannak átkenve, meszelés nincs rajtuk, a falifülke tehát valószínűleg faburkolata volt. Ebben a helyiségben sikerült megfognunk a legtöbb legkorábbi, tehát késő reneszánsz kori meszelésréteget, szám szerint négyet, amelyek kivétel nélkül fehérek, ill. piszkosfehérek-sárgásfehérek. Egyéb kifestésre utaló nyomot nem találtunk. Ugyanezek a meszelésrétegek az E. 1. helyiség déli falának 17. századi részén is megtalálhatóak voltak. A kúria északi felét jelenleg elfoglaló E. 4. és E. 5. szobák közötti válaszfal bizonyosan utólagos, még a barokk átépítésnél is későbbi építmény. Nem csak a 17. századi északi főfaltól válik el élesen, de betakar az E. 4. helyiség barokk korban átalakított ablakának keleti oldalába, s az. E. 3. és E. 4. helyiségek közötti - ugyancsak barokk kori - íves átjáró keleti oldalát is eltakarja. Az osztófaltól keletre az E. 5. helyiség É-i falán folyamatosan megvannak az első periódushoz tartozó, piszkosfehér-sárgásfehér meszelésrétegek, erre tehát nem is lehetett osztófal. Nyugat felé pedig - bár az E. 4. helyiségben nem lehetett kutatni - ugyancsak elképzelhetetlen, hiszen ha ilyen osztófal ott állt volna, úgy egy szűk, ablaktalan tér alakult