Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Keresztessy Csaba – Simon Zoltán: Az erdőbényei Budaházy - Fekete-kúria

7. kép. Armírozás maradványai a déli homlokzat nyugati sarkán határozni. Ez nyilván azzal magyarázható, hogy a homlokzat eleve másodlagos szerepet töltött be, díszítésével nem törődtek. A homlokzat déli ablakának belső káváiról az E. 2. helyiségben folytatott kutatásunk megállapította, hogy - bár annak formája és méretei megegyeznek a déli homlokzat barokk ablakiéval - annak falazata csak a padlótól mért 220 cm-es magasság felett tartalmaznak a barokk építkezésre jellemző tégla-kő falazóanyagot. Nagyon valószínű, hogy itt megmaradt az eredeti ablak, azt legfeljebb csak megmagasították. Külsejének eredeti keretelése - ha volt egyáltalán - nem maradt meg. A jelenlegi tok 19. századi. Az északi ablak káváin kívül-belül látszik, hogy a falszövethez képest utólagos kialakítású, környékén belül felfedezhető a barokk építkezésre jellemző falazóanyag és kötőhabarcs. Kívül, a korábban már említett másodlagos helyzetű szemöldökkő alatt, az ablak északi oldalán egy kisebb, - ugyancsak másodlagos helyzetben lévő - tokhornyos keretkövet tártunk fel. A tok itt is 19. századi, illesztőhabarcsa agyagos. Mindenesetre valószínű, hogy ezen a helyen az első periódusban is állt ablak, melyet azonban a barokk átalakításkor nyomtalanul eltüntettek. Az északi homlokzat teljes egészében a szomszéd telek területére esik, ezért külső oldalát nem vizsgálhattuk meg. Mindössze az épület északnyugati sarkának északi oldalán verhettük le egy kisebb felületen a vakolatot arra számítva, hogy itt is megtaláljuk a sarokarmírozás maradványait. A vizsgálati területen azonban csak barokk téglafalazat mutatkozott. Az F. 4. helyiség észak felé néző ablakát nem tudtuk megvizsgálni, de feltehető, hogy helyén az első periódusban is állt ablak, melyet a barokk átépítéskor átalakítottak. Az E. 5. helyiség jelenlegi ablakáról bebizonyosodott, hogy a falazathoz képest utólagos. Kávái téglából készültek, habarcsa alapján a barokk átalakításkor. Feltehető, hogy ennek a helyén is állt ablak az első periódusban. Miután tisztáztuk a kúria magját alkotó késő reneszánsz épület kiterjedését, meghatároztuk az egykori homlokzatokat díszítő elemeket, lássuk, mi maradt ránk a ko-