Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)
Keresztessy Csaba – Simon Zoltán: Az erdőbényei Budaházy - Fekete-kúria
Az erdőbényei Budaházy - Fekete-kúria KERESZTESSY CSABA - SIMON ZOLTÁN Erdőbénye ma kicsinyke település a Tokaj-Hegyalján. Ez a régió azonban korábban a mainál jóval jelentősebb szerepet játszott az ország életében. A 16. század végétől - a tokaji bor hírnevének emelkedésével párhuzamosan - virágzó mezővárosok láncolata alakult ki ezen a vidéken, melyek gazdagsága a borkereskedelmen alapult. A borkereskedelemből és szőlőművelésből, valamint az ezekhez kapcsolódó mesterségekből ezekre a településekre áramló jövedelmek egyrészt a helyi lakosságnak biztosítottak felemelkedési lehetőséget, másrészt mágnesként vonzottak ide kifejezetten kereskedelemmel foglalkozó idegen nációkat, de megjelentek itt az ország más részein birtokos nemesi - sokszor főnemesi - famíliák is. Ez a társadalmi és etnikai sokszínűség - párosulva a gazdasági lehetőségekkel - természetesen megnyilvánult a települések épületállományának képén is. A hegyaljai települések kőzött azonban - nem utolsó sorban az eltérő természetföldrajzi adottságok miatt - jelentős különbségek fedezhetőek fel. Egyes települések, mint például Sárospatak, Tokaj, Tállya stb., egyúttal a kereskedelmi útvonalak fő verőeréhez kapcsolódtak, míg mások, s ilyen volt Erdőbénye is, inkább másodlagos szerepet játszottak. Ez a „másodlagosság" azonban viszonylagos, hiszen az országos átlaghoz mérten még így is sokszorta nagyobb lehetőségeket biztosított lakosainak. Bár a régió gazdasági jelentőségének több, e keretek között nem részletezhető okok miatt bekövetkezett csökkenése már a 18. század végén megindult, viszonylagos prosperálása még egészen az első világháború végéig érezhető volt. Ezért a hegyaljai településeken eddig az időpontig számolnunk kell az adott korszakokra jellemző stílusban (a reneszánsztól egészen a szecesszióig) épült, nívós épületek meglétével. A hegyaljai településeknek a gazdasági vérkeringés első vonalából való kikerülése viszont - a nyilvánvaló hátrányok mellett - azzal az „előnnyel" is járt, hogy ezeknek az épületeknek egy jelentős hányada elkerülte a teljes lebontást, s legalább egyes elemeiben napjainkig fennmaradt. Véleményünk szerint ezeknek az épületeknek ma még sok esetben rejtett értékei körültekintő gondoskodással, lehetőség szerinti módszeres feltáró munkával napvilágra hozhatóak. Dolgozatunkban egy ilyen épületet szeretnénk bemutatni. Erdőbénye központjának perifériáján, a mai Vörösmarty - egykor Alvég - utcában áll a település számos, jelenlegi formájában 18-19. századi épülete közül az egyik legszínvonalasabb, az úgynevezett Budaházy - Fekete-kúria. A jelenleg későbarokk, 18. század végi stílusjegyeket magán viselő épülettel - néhány rövid említéstől eltekintve 1 - eddig egyáltalán nem foglalkozott a szakirodalom, holott az már korábban is ismeretes volt, hogy az épület 17. századi részeket is tartalmaz.
