Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)
Feld István – Szekér György: A golopi késő reneszánsz kastély
8. kép. A kastély emeleti előtere a kandalló maradványaival ható, s nem csupán tárolásra, de egyúttal a felső részeknek a nedvességtől, hidegtől való szigetelésére is szolgáló 15 alsó szint eredeti megközelítési módját és nyílásait - a lőrések kivételével - alig ismerjük. Gerendafödémeit később boltozatokkal váltották fel, térbeosztása a földszintével egyezett meg, ahol az eredetileg egyforma, egyszerű elszedett profilú, nem kizárt, hogy konzolos könyöklős kőkerettel ellátott, igen magasan ülő, belső fülke nélküli kisméretű ablakok egy, az emelethez képest alárendeltebb funkcióra utalnak. 16 A belső ajtóknak - az emelethez hasonlóan - csak a helye, hiányzó kőkereteik fészke ismert. A számos részletét tekintve ismeretlen, eredetileg talán felvonóhidas külső bejárat érdekes módon a nagyobb, északi „saroktorony" boltozott földszintjére nyílt. Ez mindenképpen egy, a várépítészetből átvett megoldásként értékelhető, amit az is alátámasztani látszik, hogy mellette belül, egy egyszerűbb kiképzésű kandalló állt - e megoldás legjobb párhuzamait a késő középkori kaputornyoknál találhatjuk meg. 17 Innen átjáró vezetett a középső tömb - bizonyára faszerkezetű lépcsőfeljárót és talán egy kandallót is magábanfoglaló - észak és kelet felől nagyrészt zárt - északi előterébe. Az innen nyíló, egykor szintén gerendamennyezetes földszinti nagyterem nyugaton és délen kétkét ablakkal rendelkezett, de nem tudjuk, miből adódott a két délnyugati nyílás eredeti aszimmetrikus elhelyezése. Végül kérdéses a csupán egyetlen ablakkal megvilágított, fiókos dongával fedett délkeleti kisebb saroktér eredeti rendeltetése is. Egyértelmű ugyanakkor, hogy az emelet szolgált a ház urának lakásául. Reneszánsz tagozatú ablakai azonban nem csak ezt jelezték, de visszatükrözték a belső térelrendezést is. így a legreprezentatívabb teret, a déli nagytermet világították meg a nagyobb és gazdagabban tagozott, de osztó nélküli kőkeretes ablakok - egykori formájuk az in situ részletek mellett a másodlagosan felhasznált kőfaragványok alapján rekonstruálható - míg az. északi előtér és a saroképítmények emeletei már nagyrészt kisebb és egyszerűbb ablaknyílásokkal rendelkeztek. Boltozata csak a dé-