Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)
Feld István – Szekér György: A golopi késő reneszánsz kastély
9. kép. A kastély emeleti kandallója li sarokbővítmény emeleti terének volt, ez az itt megmaradt árnyékszék, továbbá a fűtőberendezés hiánya alapján hálóhelyiség lehetett. 18 A nagytermet az északkeleti sarokban állt cserépkályhával fűthették, ez utóbbi tüzelőnyílása az előtér sarokkandallójából nyílt. Az utóbbi formáját a rendelkezésre álló adatok alapján több változatban is rekonstruálhatjuk. Nem tudjuk azonban, hogy itt pontosan hol volt a lép csőfeljáró - talán az északi fal mellett vezetett fel keletről nyugat felé -, mint ahogy azt sem sikerült kideríteni mi volt a funkciója az északi „torony" emeleti terének. Nem kizárt, hogy csupán az itt már tudatosan választott szabályos - mintegy „Z"-formájű - alaprajzból s nem egy kifejezett funkcionális igényből adódott e tér léte. 19 A homlokzatoknak és a belső terek falfelületeinek esetleges díszítése, festése sem ismeretes előttünk - többségük valószínűleg csupán meszelve volt s ez nem csupán az első építési periódusra vonatkozik. Meg kell említeni ugyanis az épület első, elsősorban a földszint lakhatóságát növelő átalakításait is - az e szempontból nem ép pen szerencsés elhelyezésű eredeti bejárat elfalazása s helyette új ajtó törése, feltehetően a jelenlegi helyén, amellyel egy újabb lakószobát nyerhettek, továbbá a földszinti nagyterem ablakainak bővítése, árnyékszékek kialakítása az északi előterekben s végül a pinceterek beboltozása -, ezek egy része elvileg még a 16. század legvégére is helyezhető, de semmiképpen sem későbbi a 17. századnál. Végül nem lehet most feladatunk részletezni azt a többszakaszos átalakítást, mely a külső-belső nyílásrendszer és fűtésrendszer gyökeres átformálásával és az új homlokzatkiképzés kialakításával létrehozta a kastély kutatásunk megkezdése előtti képét, azaz megszüntette annak késő reneszánsz megjelenését. Ennek időpontját azonban szintén a régészeti kutatás határozhatta meg - a WL-bélyeges téglák arra utalnak, hogy a Golopot a 18. század első felében birtokló Vay László személyében keressük a nagy átépíttetőt. - ő vagy leszármazottá építtették azután a 16. század végi épülettől délkeletre a ma iskolaként és óvodaként használt új kastélyt is.
