Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)
Feld István – Szekér György: A golopi késő reneszánsz kastély
Ugyanakkor a szintenként eredetileg is csupán egy-egy helyiséget magukba foglaló toronyépítmények közül az északra eső nyugati faláról kideríthettük, hogy az teljesen újjáépült a meszelt falsávos homlokzatarchitektúra kialakítása idején. (4. kép) További három fala azonban a legelső építési periódusból származónak bizonyult, sőt jelentős eredeti részleteket őrzött meg. Míg észak felé a pinceszinten két, a mai boltozat által takart lőrés, a földszinten pedig egy, később átalakított majd teljesen elfalazott ablak maradt meg - az emeleten itt nem lehetett igazolni egy eredeti nyílást -, keleti, rövid oldalának emeletén - a földszint lőrése felett az elfalazásból feltárhattuk az épület egyetlen in situ kőkeretes ablakát. (6. kép) A középső tömb előzőekben ismertetett emeleti ablakainál kisebb, szemöldökpárkány nélküli nyílás reneszánsz profilos részeit ugyan később erősen roncsolták, egykori részletei azonban így is jól rekonstruálhatóak voltak. Az épületrész leggazdagabban kiképzett homlokzata azonban a déli volt. Míg itt az emeleten csak egy részleteit tekintve pontosan már meg nem határozható, erősen átalakított ablak falszövettel egyidős külső áthidalóívét találtuk meg, a földszinten a kastély legkorábbi külső bejáratának jelentős részletei kerültek elő. (4. kép) Ez utóbbi nyílás a homlokzat tengelyéhez képest kissé kelet felé volt eltolva, mellette - már a falsarokban - egy kívül-belül tölcséres lőrést bontottunk ki. Az ajtónak csak a felső, félköríves, keskeny élszedéses profilú kereteleme és lefaragott párkányzata maradt ránk. Függőleges szárköveit elfalazásakor - amely a jellegzetes habarcsanyaga alapján a középső tömb földszinti ablakai előzőekben leírt átalakításával egy időben történt - kiemelték, ekkor egyébként keleti felében egy új lőrést alakítottak ki. Eredeti formáját így pontosan már nem rekonstruálhattuk, főként a nyugati keretelem egykor kinyúló részének, az arra támaszkodó, illetve keleten valószínűleg végig lefutó széles, nem túl mély horony értelmezése okoz problémát. Nem tudjuk azt sem, milyen módon lehetett eredetileg megközelíteni ezt a viszonylag magasan elhelyezkedő bejáratot - nem lehetett tisztázni azt sem, hogy volt-e alatta - a pinceszinten - a falazattal egykorú nyílás? A déli, az előzőnél kisebb alapterületű saroképítmény falait az említett bélyeges téglákat használó építési periódusban erősen javították. E javításokban számos, másodlagosan felhasznált kőfaragványt találtunk, többek között a földszinti ablakokhoz köthető elszedett profilú tufa szárkő ép példányát. A javítások során átalakított nyílások közül a földszint egyetlen, délre nyíló ablaka - megmaradt eredeti részletei alapján - a középső tömb megfelelő nyílásaival egyezhetett meg, míg az emelet nyugat, dél és kelet felé nyíló ablakai - elsősorban a belsőben tett megfigyeléseink szerint - a leírt egyetlen in situ kőkeretes homlokzati nyílás formáját mutathatták egykor. (3. kép) Az északi homlokzatot középen áttörő, az egykor ide csatlakozó magtárépítménnyel egykorú átjáróknak nem kerültek elő előzményei, bár elvileg számolhatunk további ablakokkal vagy olyan lőrésekkel, mint amilyenek nyugaton és északon, már a pinceszint dongaboltozata által takarva kerültek elő. A belsőben nem volt igazolható, hogy e pincetér eredetileg összeköttetésben állt volna a középső tömb megfelelő részével, így lehetséges, hogy déli, ma szalagkeretes bejárata nem utólagos a falszövetben. Ugyanakkor az épületbelső falkutatása során megállapíthattuk, hogy a pinceszinten az északnyugati saroképítményből a középső tömb északi terébe nyíló, egykor valószínűleg kőkeretes ajtónyílás a kastély építésével egykorú. Nem sikerült azonban tisztáznunk a két nagy pincetér közötti osztófalban lévő nyílások, továbbá a pinceboltozatok korát. Ez utóbbiak a két saroktérben mindenképpen későbbiek az első periódusnál - nem kizárt, hogy megépítésükkor itt szintsüllyesztésre is sor került. Az itteni, említett lőrések egy viszonylag magasan ülő egykori gerendamennyezetet valószínűsítenek. A középső tömb földszinti déli nagytermét fedő
