Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)
Détsy Mihály: Joannes Landi fundator
cet, aki mezei katona Munkács váránál és útonálló. Az ilyen tolvajokat az országban biztonságban hagyni, nem Isten rendelése, sem legkegyelmesebb urunké és császárunké." 18 Landi 1634 nyarát nagyrészt a felső- és kelet-magyarországi végvárak építkezésein ellenőrzéssel, tervezéssel és művezetéssel töltötte. Tapasztalatait és javaslatait november 9-i kelettel egy „memoriálé"-ban, emlékiratban foglalta össze, amit Melith György és Bercsényi Imre szepesi kamarai biztosoknak címzett. 19 Elsőként a jobbágyság által a végvárakon végzendő ingyenes robotmunkával, a „gratuitus laborral" kapcsolatos visszaéléseket tette szóvá. Panaszolta, hogy a nemesi vármegyék nem kényszerítik a földbirtokos nemeseket jobbágyaik robotra küldésére. A végvárakhoz érkező jobbágyokat pedig a várkapitányok és tisztjeik saját céljaikra dolgoztatják. És míg a várak romosodását a robotosok hiányával magyarázzák, az ingyen munkaerővel saját szőlőiket, kertjeiket műveltetik, konyhájukra tűzifát hordatnak, a robotváltság összegét pedig lakásuk csinosítására fordítják. Szendrőn, ahol már két éve kő és mész, valamint 800 forint állt rendelkezésre a vár építéséhez, a főkapitány mindent saját építkezéseire fordított. Pedig ő mindebből egy megkezdett bástyát felépíthetett volna. A tokaji vár kapuzatára, amely már egy év óta nyitva állt, a Szepesi Kamara 100 forintot adott a várkapitánynak, hogy faragott, „négyszögű" kövekből fényűzően felépüljön az. Landinak 50 forintot juttatott, amiből a nagy és a kis kaput a földfelszín fölött egy öl magasságig felfalaztatta, de így még a következő télen is nyitva maradnak, mert 50 forintból nem tudta befejezni. És hogy a többi pénzzel a várkapitány mit kezdett őfelsége javára, azt csak ő tudná megmondani. A vár romlásáról a biztosok helyszíni szemle során meggyőződhetnek, mert emlékeztetni fogja őket erre. A tokaji kapu, a fegyvertartó ház, az összes várbeli tetőfedés 600 forintból elkészülhetne, ha hűséges kezekre bíznák a pénzt. De ha a fegyvertár összedől, kétséges hogy akár 10.000 forintból valaha is helyreállíthatnák, mert robot munkával ilyesmi nem építhető fel. Ami a vár körüljáróját és árkát illeti, a várat körülvevő épületek ártalmára vannak és ütköznek őfelsége rendelkezéseivel. Kallóban alig 5 vagy 6 királyi ölnyire az ároktól áll egy templom szomszédos épületekkel, amiket le kellene bontani. A végváraktól csak kétezer ölnyire szabadna építkezni. Ez vonatkozik Szatmárra is, ahol abban az évben már sok faházat lebontatott, de a kőházak tulajdonosai a királyhoz fellebbeztek. Ezért várja őfelsége bontási parancsát, hiszen a közjó érdekében azok sem maradhatnak állva. Kéri a biztosokat, eszközöljék ki erre vonatkozóan az uralkodó instrukcióját, hogy architectusai eszerint járhassanak el. Feltehetően Landi memoriáléja alapján intézkedtek a kamarai biztosok. 1635. május 7-én a tokaji vár egyik tisztviselője így írt Kassára: „Az őfelsége nemes kamarája commisióját [intézkedését] meghozák, melyben nekem committáltattya az vár kapuját megcsináltatni és minden ahhoz való eszközöket megszerezni [...] Mivel azért az volt a végezés, hogy boltozattal kellett volna lenni, kapitány utam arra hattá, hogy kevesebb költség menjen reá, csak gerendákkal kell lenni [...] Csak legyen fundáló uramnak gondgya, hogy kőművest hozzon alá, mert itt alatt csak egyet sem találni; aki arra való volna." 20 Feltételezhető, hogy Landi volt a kapu tervezője. Bár nem ismerünk Landi tollából további leveleket, bizonyára megfordult 1635 nyarán is Tokajban és a többi végvárnál. 1635. szeptember 29-én II. Ferdinánd Rákóczi kívánságára, hogy Patakon végezzenek becslést, utasította a Szepesi Kamarát: „Ennek intézésére küldjetek ki alkalmas személyt, mellé rendelve a felső-magyarországi végvárak építészét, és szemrevételeztessétek az építmény mibenlétét, amit a várban kivitelezni készülnek." 21
