Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)
Détsy Mihály: Joannes Landi fundator
Mint idéztük, Debreczeni Tamás pataki prefektus 1636. február 12-i, Rákóczinak írt levelében a háborús veszély miatt a királyi építész Patakra jövetelét ellenezte, és így ez el is maradt. 22 Landi fundálói tevékenységéről jelenleg újabb adatok nem ismeretesek. 1636. március 28-án a Szepesi Kamara a mester haláláról értesítette a Magyar Kamarát: „Az elmúlt napokban elhunyt őfelsége architektusa, a jeles Joannes Landus, a mesterségében igencsak jártas férfiú, akit hazánk nem szívesen nélkülözött volna. Hátrahagyott valamelyes holmit és pénzecskét is. Mivel úgy halljuk, hogy nem hiányzanak olyanok, akik a maguk számára akarnák azt kieszközölni, vagy éppen olyan fürgék a maguk javára, hogy már eddig is kérni kezdték, nagy szorgalmatosan kérjük ezért a jeles kamarát, hogy mielőbb vigyék dűlőre ennek a pénznek az ügyét, és a mi kassai kápolnánk, vagy ha Isten netán úgy kívánná, egy másik templom javára méltóztasson rendelni ő szent felsége. Leltárat ez alkalommal nem tudtunk átküldeni amiatt, mert valamilyen adósságot kell kifizetni, és mi zabot, búzát és egyéb effélét akarunk pénzre váltani. Van pedig 307 darab arany dukát, 105 tallér, ezen felül leltárba véve 125 forint és 37 tallér. Úgy véljük azonban, hogy még 200 forintot kell költenünk, amelynek egy részét - ha lehetséges, - az élelemből fogjuk összekaparni. Az egész maradékot őfelsége további döntéséig a Kamarában fogjuk őrizni. Bizonyossággal beszélik ugyanis, hogy Velencében van még Landinak túlélő fivére. Válaszukat várjuk." 23 Szeptember 4-én a Szepesi Kamara a pozsonyi Magyar Kamara újabb döntését sürgette: „A jeles Kamara tudtára kell adnunk, hogy itt őrizzük az elhunyt fundátor, a néhai Joannes Landi néhány ruháját, amelyeket a molyok fogyasztanak el, és semmivé lesznek. Tanácsosabbnak tartanánk, ha ezeket eladnánk, és az árát a többi holmijához és pénzéhez raknánk, amit őfelsége további rendelkezéséig itt őrzünk. Van egy kocsi is, hátra billenthető, részben már kopottas, amelyet hasonlóképpen pénzzé lehetne tenni. Ha tehát ezt uraságaitok jónak látnák, közöljék velünk." 24 A hagyaték ügye azonban nem rendeződött egyhamar, mert a hátramaradt, viszonylag jelentős pénzösszeget a kassai jezsuiták igyekeztek megszerezni. 1639. március 5-én a Szepesi Kamara a következő tájékoztatást küldte Pozsonyba a Magyar Kamarának az alábbi címmel: „Válaszirat Joannes Landi pénzéről, ami a kassai [feltehetően a Szent Mihály] kápolna szükségleteire rendeltetett és a [Jézus] társaság atyáinak jelentős szükség hijján legkevésbé sem adandó ki." A Szepesi Kamara válaszának szövege magyarul a következő: „A jeles Magyar Kamara leveléből megértettük a tisztelendő Jézus társaságabeli atyák alkalmatlankodó sürgetéseit és zaklatásait az itteni részeken működő fundáló, a néhai Joannes Landi pénzét illetően, ami a kassai kápolna használatára és szükségleteire rendeltetett. Nem győzünk eléggé és még annál is jobban csodálkozni, vajon milyen ok készteti az atyákat arra, hogy ezt a pénzt annyira sürgessék, amikor a kápolnának semmilyen mindennapos szükséglete nem mutatkozik, amely akkora pénzösszeg igényét igazolná. És mi, a kassai katolikusok egész közössége mással nem tudjuk magunkat erről meggyőzni, ha ugyan nem azzal, hogy a jó atyák vagy a saját, vagy valamilyen kollégiumuk használatára akarják azt megszerezni, mert ha a kápolnának valamilyen számottevő szükséglete mutatkoznék, akkor a sajátunkból sem késlekednénk a segítségére sietni. Mi ugyanis az említett összeget eljövendő és nagyobb szükségletekre tartjuk megőrzendőnek, amellyekre nagyobb hasznossággal lehetne fordítani. Mert ők folytonosan változtatják a helyüket, és nem lehet tudni, kik számára és milyen szükségletekre fordíttatnék ez a pénz, vagy kitől követelhetnénk vissza. Ha valamilyen nagyon égető szükséglet követelné meg azt, nyugtájuk ellenében sietnénk segítségükre ebből a pénzből. De hogy az egész összeget nekik
