Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Détsy Mihály: Joannes Landi fundator

tattá el Landinak, akik a levélre írt megjegyzés szerint augusztus 27-én adták át a „mathematikusnak, egyben tizedszedőjüknek".

4 Landi a következő évben valóban elkísérte az Erdélyből távozó Brandenburgi Katalint munkácsi várához, ahol azonban a Rákóczi fejedelem pártján álló várnagya a kísérőit, így Csáky Istvánt és Landit sem engedte a várba belépni. Minden bizonnyal Landii ól írta Rákóczinak egyik fő híve, Ibrányi Mihály váradi főkapitány 1631. július 19-én: „A fejedelemasszonynyal együtt békével bejöttünk Munkácsra. Ugyan nehéz szókkal is szóllottam őfelségének, sőt ugyan keményen is fogtam vala az dolgot némely állhatatlan, lator, tétovázó elméjű emberek ellen [..] Az fundáló, ha élőmben akad vala, bizony, kegyelmes uram, gonosz szándékban valék hozzá, hogy mindgyárást elüttessem a fejét, de azólta nem került szem eleiben, nem tudjuk, hová lött".

5 Landi ekkor a királyi országrészre menekült, és ott igyekezett hivatalos hadiépítészi állást kieszközölni. 1631. november 15-én a Kassán székelő Szepesi Kamara biztosának, Tasy Gáspárnak kíséretében indult a királyi végvárak, Szatmár, Kalló, Tokaj és Szendrő vizsgálatára a 20 év óta Felső-Magyarországon tevékenykedő királyi építész, a francia Franciscus Guyot de Montcourral együtt, akinek hamarosan utóda lett a tisztségben. Tasy 1631. január 19-i jelentésében egy tervvel kapcsolatban ezt írja róluk: „így gondolja mindkét architectus, az is, amelyik őfelségéé, a másik is, aki az említett néhai erdélyi fejedelemé volt, ez a művészetében ugyancsak jártas férfi, akit a fejedelem sok költséggel hozatott Itáliából".

5 A király, II. Ferdinánd 1632-ben nevezhette ki Landit a felső-magyarországi részek építészévé, fundátorává, aki 1632. október 1-én Kassán írta meg hitlevelét: „En Joannes Landus Senensis (sienai) esküszöm az Istenre, [...] hogy én Magyarország felső részeinek fundátori tisztében és minden rámbízott feladatban őszinte, hűséges és engedelmes híve leszek ő szent császári és királyi felségének, II. Ferdinándnak és törvényes utódainak, valamint az itteni részekre kinevezett főkapitánynak [...] Fundálásaimban minden erőmmel őfelsége hasznát fogom előmozdítani, és kárát igyekszem elhárítani. És ha majd őfelsége dolgaiban a végekre fognak kiküldeni, utam idejét helyesen és csalárdság nélkül fogom feljegyezni és a Kamaránakjelenteni."

7 Landi esküje szerint „senensis", azaz sienai volt. Néhány évtizeddel később Kraus György segesvári jegyző emlékiratában mantuainak nevezi, alighanem tévesen.

8 Landi talán Velencéből jött Erdélybe. Halálát követően a kassai kamarások jelentették Pozsonyba, hogy fivére tudtukkal Velencében él. Landi a fönnmaradt számadások szerint 1632. novemberére és decemberére ha ugyan nem előbb is - már megkapta havi 32 forint fizetését,

9 majd 1633-ban folyamatosan ugyanilyen összeget.

10 Ezen felül kiszállásai költségére napi 80 dénárt, mégpedig január 7-én 8 forint napidíjat, miután a felső-magyarországi főkapitány mellett ennyi időt töltött táborban, augusztus 1-én a Szatmár felé eső végvárak, bizonyára Tokaj és Kalló szemléjéért, amire a főkapitány rendelte ki, 27 nap után 21 forint 60 dénárt. December 8-án ismét Tokaj, Kalló és Szatmár erődítéseinek restaurálásánál töltött 82 napra járó 65 forint 60 dénárt fizettek neki." 1633 június elején a Szepesi Kamara egyik tisztviselőjével a Szendrőhöz közeli Szádvárban tartott vizsgálatot, az előbbi az itteni német katonaság zsoldjáról és ellátásáról, Landi pedig a vár állapotáról, amiről külön írásos jelentésben tájékoztatta a Kamarát, de ez sajnos nem maradt ránk.

12 1634. március 29-én a bécsi Udvari Kamara értesítette a pozsonyi Magyar Kamarát, hogy az uralkodó Landinak, bizonyára annak kérésére és felettesei javaslatára fizetésén felül engedélyezte hat ló tartását „építész tisztének ellátásához" térítve annak költségét, ami gyakori és nagy távolságú hivatalos útjai tettek indokolttá. Ehhez Landi kocsival rendelkezett, amit halála után a hagyatékában felsorolnak.

13