Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Détsy Mihály: Joannes Landi fundator

Joannes Landi fundator DÉTSHY MIHÁLY A 17. század első felében az Erdélyben és Felső-Magyarországon működött hadiépítészek, architectusok, fundátorok sorában Joannes Landi az, akinek tevékenységéről, szolgálatairól viszonylag a legtöbb, részben saját tollából származó dokumentum maradt ránk, pedig az ő - haláláig tartó - munkálkodásának ideje volt a legrövidebb. Landiról az első, erdélyi működéséről szóló adatok 1629 májustól kezdve a kolozsvári számadáskönyvekben találhatók. Ekkor Gyulafehérvárról, az erdélyi fejedelemtől, Bethlen Gábortól érkezett Kolozsvárra, hogy kőművesekkel együtt a szamosújvári váron folytassa az építkezést. Innen azonban néhány nap múlva - úgy tűnik - dolgavégezetlen visszatért Kolozsvárra és Gyulafehérvárra. Július 23-án érkezett ismét Kolozsvárra, majd továbbutazott Szamosújvárra a várkastély építkezésére. Innen már 28-án visszatért Kolozsvárra, majd Fehérvárra a fejedelemhez. A szamosújvári váron eg)' keltezetlen feliratú kőtáblán nevével hagyta itteni munkálkodásának emlékét.

1 Bethlen Gábor 1629. november 15-i halálát követően a fejedelemmé megválasztott özvegy, Brandenburgi Katalin szolgálatában maradt bizalmas híveként. 1630. március 22-én a fejedelemasszony a győgyi fürdőből írt levelével valamilyen meg nem nevezett fontos ügyben Gyulafehérvárra rendelte Fogarasból, ahol a templom építkezését irányította, olyan ígérettel, hogy egy hét után visszabocsátja.

2 Április 20-án Kolozsvárról válaszolt Landinak, annak ismeretlen levelére: „Kézhez vett leveléből értesültünk jöveteléről lovakkal, szekerekkel és az útra előkészített minden holmival és ágyukkal felkészülten. Kívánja továbbá, hogy a fehérvári udvarbírónak kegyesen hagyjuk meg, hogy onnan indítsa útnak 50 gyalogos kíséretével, és küldessen eléje hat lovast, amely dolgokról az udvarbírónak kellő tájékoztatással szigorúan meghagytuk, hogy mindezt nyomban hajtsa végre. 150 forintnyi készpénz összeget már előzőleg Saak Rudolf által Enyedre küldtünk. A tüzérmester, akit útitársául követel, hogy együtt induljanak, nem gátoljuk ebben, ha ugyan nem igénylik a munkáját a várban, és együtt téljenek vissza. A munkácsi kapitánynak minderről, amit az idő és a jelen helyzet megkövetel, bőségesen írtunk. Most már nincs más hátra, mint az, hog)' gyorsított menetben mindaz mielőbb végrehajtassék, amit hűségére és szorgalmára hagytunk." A levelet a fejedelemasszony Landinak, mint „fundátorunknak és mathematikusunknak" címezte.

3 Valószínűleg már akkor készült a lemondásra és az ország elhagyására, amire végül is csak a következő nyáron került sor. Augusztus 24-én a gerendi kastélyból írta Landinak, hogy szüksége van a jelenlétére, és ezért meghagyta, hogy egyéb dolgait félbehagyva siessen hozzá, még mielőtt ő maga Szamosújvárra érne. Ezt a levelet Vurpód városka polgárai útján jut-